Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

— Adót vetett ki reájuk s azért van baj. — Fegyverzet... milyenek a fegyverek? — Fegyverek — mondta utána a hajdúk vezére s most másodszor dörzsölte sebes kezével fejebúbját. — Csak a valóságot mondjad, fijam. — A rácoknak gyengébb a fegyverük, de a többinek van meglehetősen. Kaszája mindeniknek van. — Csak kaszája hánynak van? — Ejisze lesznek nyolcszázán is. — Nehezen jöttek ki a szavak a száján, most van a döntő pillanat, ajaka kicserepezett. Azután felemelte az ónpoharat s nyelvét belemártotta a borba. Elvette a szájától, de nem tette le, hanem azt kémlelte, hogy milyen hatást tettek szavai. Mikor látta, hogy a fegyverzet hiányossága nem túlságosan meglepő, hirtelen kiürítette a poharat, s azután merőn figyelni kezdett. — A gyalogság meglenne, de mi lesz a lovassággal, mert a te négyszáz lovasod, az semmi. Balázs, mi lesz, mit gondolsz, a lovassággal? — Hát a nemesek? — Ha felülnek... — Nagyságos Uram, csak azt várják, hogy valaki már megkezdje, mind felül, aki van. Mindenkinek nyakán ott vagyon a kés, akit Belgiojoso tart, ezt a kést csak akkor veszi le a disznó talján, ha fizetnek neki. A nap időközben lecsúszott az égről s vak sötétséget hagyott maga után, s a teremben a szabadon lobogó bükkfák csak kevés világosságot adtak. A beszélőket azonban ez nem zavarta. Tán még gondolkozni is jobban tudtak, s a jövő is élesebben jelent meg képzeletük előtt... — Ha valaki megkezdené... — gondolkozott hangosan Bocskay, de azután szája már nem mondta tovább. Várni kell. Idő kell. A háborúhoz nemcsak ember kell, telt vermek kellenek és fegyverek. — Te Balázs — mondta ismét hangosan — halasszuk el tavaszra... — Uram! A hajdúk nem várhatnak, azok, ha valahová el nem szegődnek, a télen mind megdögölnek. Ruhájuk nincs, posztó kéne, gabona nincs, enni kell. Ezeknek zsold kell. Nem várhatnak. Vagy megkezdi Nagyságod most, vagy... Elhallgatott, s gondolkozott, hogy mit mondjon... — Vagy? — Tudta, hogy a hajdúknak igazuk van, de azt hitte, hogy tavaszig még várhat. Őt veszedelem még nem fenyegette. Tudta, hogy a kassai főkapitány figyel rá, s hogy Concilin ezredes, akiből két magyar telne ki, úgy elhízott, itt portyázik a birtoka körül, de azért nem félt. Hátát nekivetette