Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

hogy az el ne vesszen: / tettre lelkesítsen a magasztos Eszme! / S vihar el nem sodor!" Magánál a szobornál Jánosi Zoltán, a forradalmár lelkipásztor, Károlyi Mihály későbbi államtitkára olvasta fel Bocskai szobránál c. versét. A hatalmas óda „magyarok Mózesének, hajdúk édesatyjának" nevezi a szobor modelljét. Ezzel nincs egyedül, ami annyival inkább érdekes, mert a metaforikus elnevezést Kossuthra is értették. (Más költemények Bocskait a bibliai Gedeonhoz hasonlítják. Ez a kálvini államelméletben gyökerező ellenállási tanból táplálkozik!) Jellemző Jánosi szociális érzékére a refrénként többször is visszatérő sor: „Fejedelem voltál: mégis ember voltál." Ódája azzal is kiválik a korszak retorikus költeményei közül, hogy saját korát, „Melynek szabadságán érclábak tipornak", sem kíméli. Költői képzeletének kohójában Bocskai és Kossuth ügyét az is egybefúzi, hogy ezután a Nagytemplom mögötti emlékkertben álló két szobor egymás közelében sugározza a szabadság eszméjét. A fennkölt hangú költemény a forradalom víziójává tágul, amely végre a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jegyében összeforrasztja a nemzetet: „Szuronynak, szablyának, hajh tenger a dolga! / Többé miközöttünk nincsen úr meg szolga. / Testvérek vagyunk mind. Közös már a kincsünk. / Oh, akkor örökre lehull a bilincsünk." A szobor Gyökössy Endrét is költeményre ihlette. Ez a vers is szokatlanul forradalmi hangú! A költő őse is ott harcolt Bocskai seregében „És megszakadt szíve roppant szégyenében / A császárt megmentő nagy béke után." A vers befejező sora: „És Béccsel több békét soha nem kötünk!" A hajdúböszörményi Bocskai-szobor avatása is költeményeket fakasztott. (Benedek János, Zichy Géza, Kozma Andor, Terestényi Dániel) Közülük csak a Kozmáét vettük fel gyűjteményünkbe. Avers (Bocskay) pontosan tükrözi a megalkuvó hivatalos állami álláspontot: Bocskai a lelkek szabadságáért, Isten igazságáért fogott fegyvert, s mintegy mentegetőzve: „Kiért kötelesség, s nem bűn harcba menni." Ismeretes, hogy 1933-ban mozgalom indult az álmosdi csata színhelyén felállítandó szobor érdekében. A nagyszabású avató ünnepségen, 1934. október 14-én Vályi Nagy Géza költő, magyar királyi százados szavalta saját Bocskai ódáját.

6 Délután pedig az álmosdi templomban Baja Mihály olvasta fel ünnepi versét. A Nyugat első költőnemzedékét nem indította lírai beszédre az ünnep, nem foglalkozatta Bocskai személye. Illyés Gyula ugyanis már a második nemzedéket képviseli. De az ő hatalmas költeménye, a Reformáció genfi emlékműve előtt, amely kétszer is említi Bocskait, mint az emlékmű egyik