Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

melyeket szorgos jobbágykezek hódítottak vissza a Természettől s amelyekbe a fákat messziről hozták. Az almákat a gyöngyösi fehér barátok faiskolájából, a szilvákat pedig a besztercei szász iskolamester küldte ajándékba. A kerteken s gyümölcsösökön innen jobbágytelkek s rajtuk sárból döngölt házak, melyeket nád fed be. Utca helyett szabálytalan térszakaszok mindenfelé; falu ez, meghúzódott, védelmet kereső magyar falu. Nem régi település, a vár építése után verték karóba a sárt Bács földjéről ide menekült szegény magyarok, hogy hajlékuk legyen. Lakói most rideg legények, marhahajtók. A szilaj marhacsordát őrzik túl a zsombékon, a sasos mezőn. Nem könnyű mesterség ez, a visszavadult fehér állat félelmesen erős. Ezt megőrizni s felhizlalni a gyenge füvön s elhajtani túl a Rénuson is, izmot erősítő, szilaj lelket teremtő, kemény munka. A falakon innen vitézi szállások vannak. Kőből épültek, hogy az égő szurokba mártott röppentyűk ne ártsanak nekik. Csak itt-ott lézeng egy-egy vigyázó-legény. A többiek valahol lenn vannak a faluban, vagy telkeken dolgoznak, figyelve mindig arra, hogy meghallják, ha fenn a várban a harangot felkötik. A harang ott pihen most a várfokon, a harangláb alatt, melynek veresréz teteje megóvja az esőtől. Valamikor fehérre meszelt, kicsi templom hívó hangja lehetett s békét hirdetett. Ma, ha felkötik, a harcot zúgja belé a világba. A közepe táján a széles várudvarnak emelkedik a kapitány szállása. Valamikor kápolna lehetett s az ablakoknak ólomhatszögecskéin át most is színesen hullnak be a napsugarak az óriási terembe. A teremben két ember néz a levegőbe és lélegzik nagyokat. Két hatalmas ember, akik úgy betöltik a termet, hogy az alkonyi fényben kinőnek a bútorok közül. Pedig ott a homályba vesző kisebbik falnál szépen faragott heverő van. Rajta bőrök, vegyesen farkas, vadbivaly s róka, de van ott egy tigris is, melyet nem a vár ua lőtt, hanem a budai basától kapott ajándékba. Felette fegyverek csillognak ide a falról. ívek, melyhez erő kell, lándzsák és kopjak, melyek hajításához ügyesség szükséges, kardok, melyekhez mind a kettő kell. Finom acélból készült valamennyi s gazdagon kiképzett markolatuk azt mutatja, hogy gazdájuk gazdag ember, főnemes. Van olyan is, melyen török írás olvasható, s valahol a zsombékban pihenő, régi gazdája, még a damaszkuszi vásárban adott érte igen sok aranyakat. A keletre néző hosszú fal öt ablaka most vakon ásít, a harmadik ablak alatt szárnyas ajtó van bereteszelve; tőle jobbra és balra tögyfából készült, erős támlás székek állanak. A magtárak felé emelkedő rövidebb falnál hatalmas, fiókos cserépkályha, tiszta, kék csem-