Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Bocskay már ezt a címet nem fogadta. Több volt neki az, hogy Rudolf kénytelen volt tőle békét kérni, s a bécsi békében /1606) mind a haza, mind a protestáns vallás szabadságát biztosította. Eközben Bocsky nem feledkezett meg jótevőiről: a hajdúkról sem. A megmaradt 9254 gyalogos hajdú vitéznek 1605-ben, az akkori Szabolcs s Bihar vármegyében, nagy birtokokat adományozott: Nánást, Vámospércset, Hadházt, Dorogot, Nagykállót, több részjószággal együtt (Nagykállót néhány évvel későb a hajdúk Hajdúböszörménnyel cserélték el), Halasi Fekete Péter lovashajdú kapitánynak és 700 vitézének meg Hajdúszoboszlót adományozta (1606). Mindannyiójukat nemesi szabadalmakkal látta el. Ezekben a hajdúvárosokban, községekben élnek ma is a hajdúutódok, akik őseik erkölcsével ékeskednek. Kismarjai Bocskay István fejedelem nemes alakját az országban több szobor örökíti meg, de sokkal nagyob, maradandóbb az az emlék, amelyet időtlen időkig minden igaz magyar emel neki szivében. Tiszteletére még Genfben is szobrot állítottak neki a Reformátorok Falánál.