Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

tek, mindenütt pusztítottak, több mint négyszáz nőt és gyermeket hurcolnak magukkal, köztük vannak a hajdúnők is, még Némethy Balázsné nagyaszszony meg a leánya is... Némethy Balázs melle nagyot hördült erre a szóra. — Igazán mondja ezt, hadnagy uram? Nem csak azért mondja, hogy bosszantásomra legyen, mert a leányomat nem adtam hitvestársául, mikor kérte? Halasi Péter a szívére tette a kezét. — Hitemre mondom, főkapitány uram, hogy igazat mondtam. Üttesse le a fejemet, ha nem igazak, amiket mondtam. Hatalmában vagyok, teheti... Némethy Balázs nyakán kidagadtak az erek, baljával súlyos kardját verdeste a földhöz, egy ideig némán nézett maga elé, majd jobbját Bocskaynak nyújtotta, balját esküre emelte; — Bocskay uram — szólalt meg —, én eleitől kezdve hittem szavában, íme, itt az utolsó bizonyíték, a Halasi uramé. Csak a halál tántorít el Bocskay uramtól! Isten engem úgy segéljen! Óriási éljen harsant fel erre a sátorban, mit a kintievők is visszhangoztak. Gondolták, hogy valami jót határoztak odabent az urak. Ezután megkötötték a szövetséget. A hajdúkapitányok Bocskayval abban egyeztek meg, hogy éjféltájban Almosd és Diószeg közt az Ér partján találkoznak, hogy közös erővel Petzre támadjanak. Azzal a hajdúkapitányok lóra ültek, s a kíséretükben levő hajdúkkal elvágtattak a diószegi hajdútáborba. Mire a legnyugvó nap vérvörös sugaraival bevonta a nyugati látóhatárt, a kisded magyar tábor nem volt már a helyén. Sötét őszi éjszaka volt, az égen terhes felhők vonultak, elfedve azt a kis fényt is, amit a csillagok vethettek volna a földre. Csípős északi szél kergette tova a fellegeket, s keservesen sivított át a tarmezők felett. Álmosd és Diószeg közt mély csöndben, sűrű embertömegek haladtak előre, hasonlóan az égen úszó sötét felhőkhöz. Petz generális serege volt, amely az éj sötét leple alatt igyekezett tova Almosd alól, hogy a diószegi hajdútáborral, majd meg Barbiánóval egyesüljön. Elöl mentek a vértes lovasok Petz vezetésével, utánuk vonultak a gyalogosok hosszú rendben. Majd az ágyúk, társzekerek az élelmiszerekkel meg hadiszerekkel, azután nagy sereg nő és gyermek, hosszú kocsisoron. Végül megint nagyszámú lovasság kisérte a hadat. A kiadott parancs szerint mély csöndben haladtak előre. Csak néha-