Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A kiválasztott szerepe a néphagyományban

láttak fényleni, este mint reggel egy egész óráig valának láthatók a hold és nap érintett tüneményei. ... Ez évi nyár és ősz bekövetkeztével rendkívüli viharok dühöngtek. Lőcsén és a Szepesség más helyein a forgószelek és a viharok oly erővel rombolták a házakat, templomokat, tornyokat, s a városházát, hogy sok fedél a piaczra esett, a gyengébb falak ledültek és nem volt elég ács és kőmíves a kár kijavítására." Ahogy azonban a Marticula szerzője mondotta - ezeket a természeti csapásokat és jelenségeket olyan jeleknek tekintették, melyek mindenkor a következő lázadások, egyenetlenkedések és háborúkra mutatnak: „Saepiusque rupturas tales fieri comperimus sine dubio motus, discordias et scissiones, quae paulo post subsecutae, portendens."

149 A csodás eseményeket Bocskai egész életének sorsdöntő fordulópontjain is végigkísérhetjük, így nem más ettől szabadságharcának kezdete az 1604-es Bihar megyei hadjárat kezdete sem. Bocskai István és szabadságharcának első felvonásaként tartjuk számon az ún. Bihar-megyei hadjáratot, melynek kezdetére is egy csodás égi jelenség hívta fel a nép figyelmét. Az egykorú krónikás szerint az égen észak és kelet felől egy-egy vitézlő alak jelent meg, akik különböző fegyvernemekkel vívva, heves harcokban mérték össze erejüket, melyből a nép hite szerint a győzedelmes hős - vagyis a Bocskai alakját megformáló - vitéz került ki győzedelmesen. E csodálatos égi jeleket a következőképpen adták hírül: „Anno 1604 die 28. Septembris conspicitur signum ingens miraculum noctu in coelo. Surgebat magnus exercitus habens ordines militares, ab oriente tendebant versus septemtrionem, fit sibi obvius alius exercitus se non minor, concurrebant signa quasi pugnatores, cum hastis, bombardis, imo etiam tormentis majoribus. Repellitur oriens, triumphat septemtrionalis."

150 Csakúgy Bocskai István nevéhez kötötték a Kolozsvár felett megjelenő égi tüneményt is, melyet Jenő 1604. novemberi bevételéhez kötöttek: „Jenő megvétele igy mondják hogy volt. Legelőször minden váraknak előtte Érdélbe Jenőt adták meg Bocskay számára ilyen módon, hogy Bocskay valami népet küldött volt Jenő alá, kik Petneházy Istvánnal az városbeli magyar kapitánnal egyetértettének. Petneházi az németeket vendégségbe hítta volt az városba szállására. Az német kapitán sok németekWEBER Gyula 1882. 769-770. p. Közli: GYALÓKAY Jenő 1928. 260. p.; [Weyss Michael: Liber Annalium. Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. 173. p.]