Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Mitzbán monda

Óltalmul Tisztnec s Vitézlőnec, és Vigyázónac. Ennek felesége, egy hassal született, két gyermekes Aszszonyt, meg-csudálván, és csúfolván Urátul is keménnyen meg-dorgáltatván, ada Isten hét magzatot, hata csak kicsinyben hogy el nem oltatott, Isten nem akarta rájok-is vigyázott. Mikor vén Aszszonytól, hat gyermek rejtésre Küldetnék: Gróff Mitzbán vadászni mezőre Mivel ki-ment vala, viszsza jövésébe, Kérdi: mit visz? felel: munkásnak ennie. Alig halada el, gyermekek rivását, Csudálatosan meg-hallá, nyikkanását, Meg-fordulván, érté, vén Aszszony Vallását, Okossan Úr szerzé gyermekek tartását. Két esztendő múlva futkosó gyermekek, Mint hatan falukból haza vitettetnek, Egy szinű ruhája mind az hét gyermeknek, Ebben még nincs hire Groff Feleségének. Nagy vendégséget tőn, Gróff, maga Házánál, Parancsolattyára hét gyermek elő áll, Feleség, Mitzbán mond: Vájjon mint Vigadnál, Ha mind tiéd volna? szép sereg Udvarnál! Ki ennyi gyermeket meg merne ölnie, Kérlec, s mond meg nékem az mit érdemlene? Nagy halálra méltó, Uram! menten lenne, így felel az Aszszony; de jaj meg-rettene, Meg-ismeré vétkét, ottan térdre esék. Alázatossan kér kegyelmet fejének, Hihető Vendég is könyörög férjének, Adassék Gratia, mi értünk is ennek. Csudálhadd kezdetit ez ki-terjedt Ágnak, Mellyet füvében csak le nem kaszállának, Nem voltak tudói Isten tanácsának, Azért változott meg, az Haza jovának. Hand meg dolgát, csak ez egy Bocskai Ágnak Ki javát kiváná édes Hazájának, Rája horgadának körmei nagy Sasnak (Lesz még olly idő, lesz tépője tollának:) Rája horgadának körmei nagy Sasnak Hogy tétova tépjék tagját ártatlannak, Csak be kőre önték javait Házának, Menedék helt ada Isten ő Magának. Mint eredetire, úgy végezetire