Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
[Szamosközy István 1604.] „Az Bocskay István eleiben volt egy Simonit ban. Ennek volt egy felesége. Történik hogy ott az faluban egy asszonynak leszen uno eodemque partu három gyermeke. Mikor ez gyermekeket Simonit ban felesége eleibe vitték volna, mond: soha én nem hihettem, hogy egy férfi túl valókezek. Mond az ura neki: te neked, úgymond, hét is lehet. Azonközben Simonit Bant hadba hirdetik. Elmegyen az hadba, és míg odajár, az feleségének hét gyermeke leszen egy szüléssel. Az asszony az elébbi szavára emlékezvén, és félvén, hogy az ura ha haza jű, gyanakodni kezd felőle, de adulterino conceptu, miérthogy ű is azelőtt úgy gyanakodik volt amaz három gyermek felől, az egyik fiát az hét közzül megtarja és az hatat egy asszonynak adja, hogy kivigye és elveszesse. Az asszony egy vékába rakja üket és az fejére tévén egy tó mellé viszi üket, az hova Simonit Banné hattá volt, hogy az gyermekeket vesse és beleölje. De az asszony meszánván az gyermekeket, nem öli meg, hanem feltartja üket. Mikor azért Simonit hazajött volna az hadból, az asszony megjelenti neki az hat gyermeket, fiait. Simonit titkon feltartatja és valaminemű állapotban, ruhában és mindenképpen tartották azt az egyet az udvarban, szinte úgy tartatta amaz hatot az asszonnal. Mikor öt avagy hat esztendős korokban mind az hét gyermekeket egy szinű ruhában felhozatta volna udvarában és az felesége előtt Simonit megállatta volna, kérdi Simonit az feleségétűi, hogyha ismerné azokat az gyermekeket kié volnának. Megismeri az asszony az ű fiait és térdre esvén bocsánatot kér az urátúl ez nagy vétekrűl. így meglévén ez dolgok, azután az czímerét az király az Bocskay nemzetnek, kik ez hét gyermekrűl származtanak, ad ezeknek egy oroszlánt czímerül, ki az szájában és lábában egy nyilat tart, az farka penig hét ágra discrimináltatott, mely az hét fiakot jegyzi. Oldalt: Az oroszlán három dombon áll, idest trimonti initiur."" 5 115 SZAMOSKÖZY ISTVÁN TÖRTÉNETI MARADVÁNYAI. (1542-1608.) 1880.240. p. 52
