Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A Micbán monda magyar fejlődési fázisai
kányölő hős) - kiemelkedő érdemeket szerzett, aki fiaival együtt - érdemei elismeréseként - királyi adományokat kap {a király megjutalmazza hősi tettéért). III. A XVII. században a mondai hagyomány - Bocskai István szerepe és személye által, aki immár, mint szabadító hős 96 , s a későbbiekben már a szabadsághős 91 megtestesítője is - a Bocskai családhoz 98 kapcsolja a A megváltás az ősi hagyományoktól fogva szerves részét képezte a nép hagyományának. Míg a hitregék megváltó hőse a kozmikus értelembe vett megszabadító szerepét tölti be, addig a néphagyomány mondáiban ugyan megtalálhatók a kozmikus mítoszok elemei, de képzetük immár a földi viszonyok közé helyezi a történéseket. Sárkányok, óriások - később ördögök és a sátán - ellen küzdenek, így a szabadító hős alakja is a sárkányölők hősök mondai tevékenységében teljesedik ki. A kereszténység térhódításával szerepe szinte változatlan formában, de mégis átalakulva - a keresztény ikonográfiának megfelelően - magában hordozza a mitikus hős, immár a keresztény megváltó tulajdonságait. Személyében - az átmenet időszakában - még csakúgy sárkánnyal harcol, majd fokozatosan átalakul a pogányság ellen fellépő és a kereszténységet védelmező hős szerepkörébe. A népi hagyomány azonban megszabadító hőseik sorába emelte azon személyeket is, akik „saját nemzetüket, hónukat a rabigából, zsarnokságtól, az ellentől, átoksúlytól, mely rá nehezedik" megmentik népüket. A megváltó hősökről ide lásd még: IPOLYI Arnold 1854. 353-357. p. TÉRBE Lajos egy európai „Magyarország a kereszténység védőbástyája" szállóige kapcsán vezette le az európai népek magyarságáról alkotott képzeteit. Kiemelve, hogy a fentebbi kifejezés nem más, mint IX. Gergely pápának - 1238-ban - IV. Béla felé intézett levelében, mely a bolgár eretnekek elleni harcra buzdítja, a „fortis athleta Christi" szavainak - hasonlattal való kifejezése: „religionis Christiane servator", mely kifejezések jelentése „a kereszténység védelmezője"-ként értelmezhető. Egyben utal azon korokra is, amelyekben e kifejezések Európa-szerte megerősödtek: „Európa sohasem hálálhatja meg Magyarországnak azt a szolgálatot, amelyet azzal tett, hogy a saját testével védelmezte a török és tatár ellen. Mialatt a magyar gátat emelt a barbár betörés elé, nyugaton a művészetek szabadon virulhattak. A tüzvonalon túl a harci zaj dúlt, ideát Provance édes dalai hangzottak." Lásd: TÉRBE Lajos 1936. 297-350. p. Azonban a pogány betörések korának elmúltával ezen „kereszténység védőbástyájának" jelentése a magyar nép gondolkodásában is átalakult. Helyét átvette a haza védelme, illetve a reformáció megőrzésébe vetett hit és akarat: a szabadságharc és a haza védelme a Habsburg uralkodó-ház és az egyre erőteljesebben kibontakozó ellenreformáció törekvéseivel szemben. Ide lásd többek között: Bocskai Miklós sírfeliratának szövegét, amelyben a családot ekképp jellemzi: a „német ellenséggel, a hazáért és hitükért vívott küzdelem hősei voltak" CORNIDES Dániel 1782. 153-154. p.; illetve Czeglédi István írását, aki még 1659-ben is változatlanul időszerűnek tartja Bocskai István szabadságharcát: „Sok károkat tött a 'felső esztendőkben e ' szegény hazánac a ' Németség, úgy hogy lelkünc ismeretiben sem voltunc csendesek. ... " Lásd: IMRE Mihály 1988. 36. p.
