Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Összegzés helyett

Ápolni, gondozni kell őket, mert ahogy a gyökereitől megfosztott növény sem növekedhet, úgy a hagyományaitól megfosztott nemzet sem lehet nemzet többé! Minden korban vállalni kell magyarságunkat, önállóságunkat és összetartozásunkat, mert erre tanít Bocskai végrendelete is: „Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom s írom, szeretettel intvén, mind az erdélyi és magyarországi híveinket, az egy- más között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak és ő véreknek, tagoknak. Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Magyarországban változnak, őmagok között a respublikák, az egyezséget a konföderáció szerént tartsák meg és az idő amit hoz, egymás javát örvendjék és egymás nyavalyáját fájlalják és mindenben oltalommal, segítséggel légyenek egymásnak, mert tudó dolog az, hogy a visszavonással nagy birodalmak is elromlanak, viszontag, az egyezséggel kicsinyek is nagyra nevekednek. Magyarországot is, a mi nemzetünket, idegen földről kiszállítván, az egyezség erre a szép földre plántálta, naggyá nevelte és sokáig floreáltatta [virágoztatta]. A visszavonás viszont megszaggatta, elrontotta és ebbe a jó napba hozta, melyben mostan vagyon szánkban az ízi. Az egynehány esztendőkben micsoda romlást hozott, hogy az magyar egymást vágta, rontotta, minden nemzetségeknek, még az nyilvánvaló ellenségeinknek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra, óvjon az Isten minden keresztyén lelkiesméretet annak s affélének csak gondolatjától is."