Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A megszabadító hős, és egy kenyérosztó tányér, meg egy ón borospalack összefüggése

Ezzel együtt a jobbjában lévő „zászló", sokkal inkább harci kopja tulajdonságait mutatja, mintsem egy győzedelmi zászlóét. Ne felejtsük el, hogy ekkor a Habsburgokkal folytatott - vereséggel végződött - 1848-49-es szabadságharcot követő, de még a kiegyezés előtti időket írták. A képi gondolkodás ezen módja szoros összefüggésben áll a képi megvalósulással is, sőt csak a kettő tudatában fedhető fel értelme. Ugyanakkor a képi gondolkodás eme formáját tételesen mégsem választhatjuk el a fogalmi gondolkodástól sem. A képírás, - mint neve is mutatja - képi formájába tömöríti az áthagyományozandó elemeket és a kollektív tudat által meghatározott tudást, de ezt sohasem függetlenítette szóbeli hagyományától. A képírás jelentéstartalmának változása a címerképben (1606-1639-1859) A nép közös tudatában meglévő elemek és hagyományok egészének csak egy elenyésző része kapott helyett az úm. hivatalos írásbeliség körében. Gondoljunk csak arra, hogy a krónikáinkban szereplő néphagyományokat is kétkedve fogadták, fogadják: „Elvalának azonban hanyagolva annyira, amennyire azoknak a szorosb történeti kritikán túl álló, de a valódi történeti nyomokkal egyiránt becses, ősi hagyományos mondai elemét nem tudta méltánylani, azt üres s hamis mese s mende-mondának jellemezve folyvást" - mondta ezt 1854-ben Ipolyi Arnoldl

643 IPOLYI Arnold 1854. XV. p. A német eredetű (Stummer) családból származó pap tudomány iránti elhivatottságát és az eltitkolt magyar hagyományok tárgyilagos kutatását és hozzáállását méltón példázza az általa sokszor emlegetett mondása is: „...ezt vagy amazt tehetném, mint zohori pap, de mint magyar író nem tehetem..." Munkásságához és nemzeti identitástudatához lásd. HOPPAL Mihály 1987. 1-46. p.