Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A megszabadító hős, és egy kenyérosztó tányér, meg egy ón borospalack összefüggése

Példánknál maradva - a szoboszlói címer leképezési folyamatának formai különbözőségét és egyben értékét is - éppen az adja, hogy csupán a képi ábrázolás keretein belül maradva az egy és „azonos" címerkép, az idők folyamán más és más periódusát mutatja. Egyazon tudati tartalom, különböző idősíkok keresztmetszetében nyilvánul meg, amely képi eszközeivel mindig az aktuális időt jeleníti meg. Szoboszló címere, és formai jelentésében a Bocskai-zászló is az 1606-os időszak képi megfogalmazása, amely egyben az adományozó fejedelem képi gondolkodását is tükrözi. Az elnyomók feletti győzelem idejét éljük, ami itt képi szinten is megörökítésre került, de a címer képírása utalás is egyben, amelyben - rejtve - ősi képzeteket örökített át, az adott kor történéseibe ágyazva. Míg a címerképben - a folyamat ábrázolása végett és annak magyarázatául - a korábban már tárgyalt lánggal égő alak [a fénylény, a Nap jelképe] még annak bitorlója kezében is megtalálható [a szabadságharc küzdelem, az elorzott fény, a Nap jelzéseként], ugyanakkor a koronadíszből kiemelkedő tigris kezében is ott leledzik, mely - másik kezében tartva a magyarság ősi zászlaját - jelzi a küzdelmes győzelmet. A győzelmi zászlóval együtt immár tulajdonában van a viszszaszerzett pajzs is [a Nap szimbóluma], melyet visszahódított az ellenségtől. Kenyérosztó tányér 1639. (Hajdúszoboszló) A történeti folyamat képi ábrázolásában mérföldkőnek számít az 1639-es kenyérosztó tányéron megformált címerkép. Az eredetitől - és a Bocskai-zászlón található - címerképtől eltérő címerábrázolás azonban nem készítőjének hibájából származik - ahogy azt sokan gondolják -, hanem sokkal inkább annak a még megőrzött - képírói képességből, és gondolkodásból fakad, amelyben az ősi képzet újraéled. A fényt elragadó [sárkány] és a fényt visszaszerző [sár-