Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kismarja vagy Kolozsvár?

A kismarjai Micbán hagyomány fennmaradását csak erősítette a már korábban is említett egyházi jegyzőkönyv bejegyzése, miszerint a fejedelem családi őseinek „meghidegedett és porrá vált tetemei, a Templomnak criptájában temettekvén", melyet - ismerve a kismarjaiak hagyománytiszteletét - a bejegyzés korában ezt prédikációk formájában is megismerhették. A település Micbán hagyománya azonban valaha tárgyiasult emlékkel is rendelkezhetett. Ezen ereklyék 1800-ban, a templom újjáépítése során kerültek napvilágra. Ekkor bukkantak rá először

34 a néphagyomány által már korábban is ismert kriptára, amelyből márvány sírkődarabokat emeltek ki. A kriptát már korábban feldúlták, és a sírköveket széjjeltörték. A sírkőből megmaradt darabok egyikén a «Miczbàn», másikán «Uxor» felirat volt olvasható

35 OSVÁTH Pál a sírkődarabokról még 1896-ban jelen időben szól: „Ezen sírkő darabjai a község ereklyéi közt őriztetnek" - tehát ebben az időben még meg kellett lenniük. Sajnálatos, hogy e darabok időközben ismeretlen körülmények között eltűntek, így azok formájáról és feliratáról az utókorra már csak Osváth Kálmán - a sírkődarabokról készített - rajzai maradtak.

36 Az ún. „Micbán sírkő" 1800-ban megtalált darabjairól készített rajzok Osváth Kálmán nyomán így a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulóján végzett ásatások csak igazolták a néphagyományban addig is ismert és tudott kripta létezését. Soós Elemér 1890-ben még csak két ilyen darabról tett említést. Lásd: SoÓS Elemér 1890. 45. p. Lásd: OSVÁTH Pál 1896. 19. p.