Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai hatalmi jelvényei

1896-ban, és Bocskai halálának, illetve - a Habsburgok felett aratott győzelem lezárásának becses emlékének - a bécsi békének háromszáz esztendős évfordulója kapcsán 1906-ban már nem kerülhetett magyar földre! Miért? Már maga a kérdés is költői! Azért, mert a nemzeti öntudat, a nemzeti szabadság és szuverenitás jelképei - az ilyen alkalmak során kifejezetten hatva - mindig magukban hordozzák a szabadság vágyát és az önálló nemzeti lét óhajának tudatát is! Most, amikor Bocskai győzedelmes szabadságharcának 400. évfordulóját ünnepeljük, újra fájó sebeket fakasztanak ezek a tények, és e fentebbi sorok írója csak reményét fejezheti ki, hogy egyszer újra magyar földre kerülhetnek elorozott relikviáink. Addig is, míg ez valósággá válik, meg kell, hogy emlékezzünk a Bocskaihoz kötődő - a nép hagyományában és hitében kiemelt -, ereklyeként számon tartott azon tárgyakról, amelyek egy-egy darabjának birtoklása vagy csak annak birtoklásának tudata is - nemzeti büszkeséggel töltötte, és tölti el mai napig nemcsak a hajdúk, de minden magyarérzületü ember szívét. BOCSKAI HATALMI JELVÉNYEI Mielőtt Bocskai - a török császár által - adományozott fejedelemi koronájáról szólnánk, az erről való megemlékezésünket a korona átadásának körülményeivel kell kezdenünk. Nem minden célzat nélkül tesszük ezt, hiszen e nevezetes Rákos mezei találkozó - ma már csak mögöttes tartalommal bíró -, de a néphagyományban mélyen gyökerező elemeit és körülményeit, illetve ezek néprajzi vonatkozásait eleddig senki sem tartotta megemlítendőnek. Márpedig, éppen a részletekben van elrejtve a lényeg! Az 1605. november 11-én, Márton napján - pénteken - megtörtént eseményről, a korona átadásáról és annak körülményeiről többen is említést tettek. Több olyan hiteles személyről is tudunk, akik írásba foglalták ezen alkalmat, természetesen mindegyikük mást, és mást emelve ki a nevezetes eseményből. Elsőként Bocatiust kell megemlítenünk, akit sokkal inkább az esemény járulékos oldala ragadott meg. Leírásában - mintegy tartalmi összefoglalóként - adja csak a korona átadásának menetét.

546 „Hozzák a koronát meg aranyhüvelyében a kardot, mindkettő szinte roskadozik az értékes gyöngyök és drágakövek alatt. Beszélni kezdenek a fejedelemhez, aki már közben felállt. A vezír meg egy másik basa felkötik fejedelmünk oldalára a kardot, szerencsét kívánnak neki, ígéreteket tesznek, majd kifejtik, hogy mi ennek a dolognak a jelentősége. Egy másik ruhát is adnak rá, mégpedig egy bíborszínű, coboty-