Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai István síremléke

Nyugalomra Testem, hogy e sírja elhagyott népemet Rád néznek szemei nyujcs néki örömöt Hogy ellenségein vegyen győzedelmet, Kinek országlását nyusd messze határra Hogy a Te képednek vigyázzon javára Szent tiszteletednek gyarapítására Lehessen, élhessen mindenek hasznára."

522 Habokai Márton kismarja község nótáriusa 29 évvel később 1795-ben a falu történetének - káté formájú - kéziratos feldolgozásában ismételten találkozunk a gyászzászló szövegének ismertetésével.

523 Azt tudjuk, hogy a fentebb említett ereklyék, mind a zászlók, mind az ezüstlap eltűntek a gyulafehérvári Szent Mihály templomból. De hová tűnt a fejedelem síremléke, és egyáltalán tudjuk-e hova temették? BOCSKAI ISTVÁN SÍREMLÉKE Mint arról már fentebb említést tettünk, a Bocskai-szarkofág helyét látszólagos ellentmondás övezi. Miért látszólagos ezen ellentmondás? Több okból is. Az ellentmondás okát legfőképpen abban kereshetjük, hogy a gyulafehérvári székegyházban még fellelhető kő síremlékeket az évszázadok során többször is megbolygatták, sőt nagy részüket teljesen elpusztították.

524 Lásd: MOLNÁR Balázs 1940. 252-253. p. Róla bővebben lásd: TAKÁCS Béla 1975. 26-27. p. Még a fejdelem életében is feldúlták és elpusztították ezen síremlékeket; melyről Bocskai Thurzó Györgyhöz intézett levele is tudósít: [1605. június 12. Kassa.] „Az Gyula Fejérvári Szentegyházban eltemettetett böcsületes személyeknek sírjainak feltörése, Hunyadi Jánosnak, Ivatskonak, János király Fiának s az édes Anyjának tagjai és csontjai kihányatása ... Mindezeket penig az ő felsége vezéri és hada hadnagyi jelenlétében cselekedték az ő felsége Ország oltalmára bocsátott vitézi." Lásd: ECKHARDT Sándor 1955. 299. p. A templom, Bocskai halálát követően sem kerülhette el az újabb pusztítást: [1658.] „...a dühödt ellenség béméne a jeles szép épületü templomba is holott mind a régi fejedelmeknek mind pedig az idősb Rákóczi Györgynek temetések felett a drága szép zászlókat és kiváltképpen sokezer aranyakban készült fejér és fekete márványkövekből csudálatos mesterséggel csináltatott monumentumokat mind elrontották, sőt még a fejedelmeknek is régen az előtt eltemettetett holt tetemeket gyalázatosan felhányták és azokat napfényre is kivetették ..." Lásd: ENTZ Géza 1958. 190. p.