Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Óh nagy keményszivek kik nem siratják Mört ezt sok vitézök olly igön szánják; Országa immáron gyászban öltözék, Az ég is fölötte vassá változik. Óh Úr-Jézus Christus, Istennek fia, Jüvel hamar, jüvel te Szent Atyádtul Ez velág láttára fényös fölyhőben Hogy minden dicsérj ön tégödet mönnyben! Majdan föltámad az nagy fényös csillag: Kin mindön embörök elálmélkodnak, Kinek fényössége nagy csuda lészön Mintha az égből leszállott volna. No ti körösztyénök valahol vattok: Az idegön nép közt csúfolván vattok: Az igaz hit mellett ti szenvedjetök Lám Christus éröttönk halált szenvedőit. Dicsértessél atya, te szent fiaddal Az Jézus Christussal, az szent lélökkel; Oltalmunk légy nekönk mi szükségönkben, Neved dicsértessék örökké. Amen. Az ezörhatszáz és hét* esztendőben [*elírás, 1606.] Szent-Mihály havának utolsó napján Szörzém ezt versben szomorú kedvemben. Neve dicsértessék Istennek mönnyben.

467 THALY Kálmán 1871. 321-323. p.