Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

7. Iszonyú kínomat palotám jajgatja, Én kiáltásomat ágyas-házam hallja, Csontaim gyötrelmit az ég ha csudállja: Ki volna az embör ki engöm nem szánna?! 8. Jüvel hamar, jüvel hozzám és Christusom, Leikömet, elmémet tenéköd ajánlom, Bágyadt testöm penig az földnek (meg) adom Halálom óráján mindönnek ezt mondom: 9. Szerető fiaim: urak és köznépek! Kik én végórámon mastan jelen vattok: Fölötte jó néven veszöm szolgálattokKik nagy zokogással atyátokon sirtok. 10. Testöm sok kínokkal noha rakva vagyon: De eszöm és elmém nyilván helyén vagyon. Királyi koronám előttetek vagyon Tündöklő zászlómat ti reátok bizom. 11. Vögyétök föl gondjátt kérlek, országomnak, Helt adjatok urak az én intésömnek, Ugy adjon jót Isten, urak, magatoknak Immár véget vetők mérög-nyavalyámnak. 12. Az hatalmas Isten titokét megáldjon, Intésömmel együvé Erdélyben bevigyön, Midőn utatokban ti veletök legyön Midőn tanácstokban szerencséssé tegyön. 13. Ne még, immár lelköm vidd el én Christusom, Mört bágyadt testömben immár nem tarthatom, Te szent országodat add meg neköm látnom, Nagy szép dicsősségben veled imádkoznom. 14. Az ezörhatszázban és hét esztendőben Jó fejedelmönkhöz való könyörgésben Az szép kikeletkor büjtnek közepiben Szörzék ezt versökben az Szent-Jóbnak napján. THALY Kálmán 1871. 319-321. p.