Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai „epitaphiumai”

Czak nézte Isten, mit czinalsz, az égből, Ha hala ado lesz hozza ezekről, El feletkezel regi jo tétéről, Gondolatod lön fejedelemségről. Mint jara Judas ha olvastad volna, Jol tött urának hogy lön árulója, Igaz példa ez mert szent iras mondgya, Önnön maga lön magának hohera. Tudde mint jara Mydas kevélységben, Mikor Bacchus ezt teve eleiben, Hogy az mit kerne tűle szükségében, Meg adna neki tellyes eleteben. Telhetetlenség környeközé szivet, Es azt kivana, valamire kezet Ö ki nyutana, regi természetit Napnak el venne arany fényességet. Mikor Bacchus ezt teve eleiben Ha valamihez Mydas király nyúlna, El változnának azok mind arannyá Az Mydas király azt meg bánta vala. Mert sem ihatik, sem ehetik vala, Telhetetlenség ezt mivelte vala, Étke arannyá ime válik vala, Ezt aldast Mydas viszsza atta vala. Mydast az utan Phoebus meg czufola, Mert két igen nagy szamár füllel lata, Tégedet bizony kevélység szamárrá Tött, vagy annalis oktalamb állattá. Kevélység mit tön kilentz kar angyalnak, Az kik magokban fel fuvalkodanak, Istenök ellen hogy tanaczkozanak, Tudde menyegböl ala hanyatlanak.