Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátay Mihályról szóló énekek

véletlen egybeesés. Ennek értelmében két lehetséges válasz is adható a korábban felvetett kérdésekre. Két válasz, de mindegyik ugyanoda vezet! Arra, hogy a nép szemében Kátay Mihály volt a bűnös a fejedelem megétetésében, hiszen a sorsszerűség hite is ezt támasztotta alá a szemükben. Isten tervszerű büntetését láthatták abban, hogy a kancellárt ugyanazon napon és órában érte el végzete, amikor a fejedelem is meghalt. Ha viszont a politikai gyilkosság verzióját tartjuk fenn, akkor éppen erre a hitre - a pénteki nap végzetszerűségére - épített kitervelője, így a kancellár kivégzésének időpontjának is tudatosan megválasztottnak kellett lennie. Bármelyik változatot fogadjuk is el, az a Kátayról kialakult képet csak egyféleképpen alakíthatta. A köztudatban - jogosan, vagy jogtalanul -, ő vált a fejedelem megétetőjévé. KÁTAY MIHÁLYRÓL SZÓLÓ ÉNEKEK Ezt a képet a későbbiekben csak megerősítették a róla szóló versek is, melyek közül a leginkább köztudatformáló erővel „epitáphiuma" bírt. Ezen epitáphiumnak nevezett versek nem igazi sírfeliratok, csupán annak másai, melyek funkciója az volt, hogy emlékeztessen a fejedelem megétetőjére és gyászos végére. Ezen versezetek között több is közszájon forgott, de a teljes vers helyett csak annak egy részletét idézték: Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései között - az 1640-es években - megemlékezik egy Kátai epitaphium-ról, mely a leirat szerint Kátai mislei sírján volt olvasható. Holott ez csak egy részlete

450 annak a hosszabb lélegzetű - az alábbiakban majd teljes terjedelmében ismertetésre kerülő — „Az fejedelemnek meg etetőjéről és annak büntetéséről való enek"- nek. „En ki magiary nemzet aruloia Uramnak attam mérget halálára Katay Mihály Mislen ez kis sirban Fekszik be hanjva sok ezer darabban."

451 Sinai Miklós 1790-ben közöl egy Kátayról szóló versezet négy strófáját, de annak íróját már nem ismeri: ,,A' mikor egy valamely Vers iró még illyen Epitáphiumot irt nékie: Pontosan az ének 23. versszaka. 1 DOMOKOS Pál Péter 1957. 247. p.