Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A zsidó doktor

A fordulat abban nyilvánult meg, hogy a gyógyításában elért eredmé­nyek ellenére a fejedelem mégis új orvost kértl Azonban ez nem minden előzmény nélküli való! Sőt, hogy ismételten Illésházyhoz fordult, azt sem tekinthetjük csupán a véletlenek összejátszá­sának! A fejedelem levelezése alapján, immár azt a feltevésünket is megkockáztathatjuk, hogy ekkor a fejedelem irányítása már Illésházy kezében volt! Mire alapozzuk hipotézisünket? Csupán azon egyedül hitelesnek mondható folyamatra támaszkodunk, amelynek gerincét Illésházy és Bocskai levelezése adja, és ekkor még nem is említettük a historikus irodalomban található bizonytalansági té­nyezőket. E levelek tartalma azt a feltételezést is megengedi, sőt megköveteli számunkra, hogy - a Kátay bűnösségét bizonyító eszmefuttatások mel­lett -, felvázoljuk azon lehetséges összefüggéseket is, amelyek a „másik oldal" esetleges „sötét" szerepére is rávilágíthatnak. Miként lehetséges az, hogy a sorozatos jobbulásról beszámoló levelek ellenére a fejedelem mégis új orvost kért Illésházytól? Sőt, még az öt nappal később kelt - az új orvos felől tudakozódó - levelében is ezt írja: „Magunk állapotja felől írhatjuk kegyelmednek, legyen Istennek hála, könnyebben és jobban vagyunk annál, hogy nem mint kegyelmed elha­gyott bennünket, naponként az orvosok amivel tudhatják, mindennel könnyebbítik nyavalyánkat, ...". Ugyanakkor ezen leveléből arra is vá­laszt kaphatunk, hogy a fejedelem - betegségének állandó javulása ellené­re - miért kért mégis új orvost Illásházytól? Semmi esetre sem önszántából! Sokkal inkább Illésházy előre megtervezett, s jól elgondolt stratégiájá­nak részét sejthetjük a szavak mögött. Ennek bizonyságára a fejedelem levele szolgál újabb információkkal: „... az mely orvosember oda főn vagyon, kiről szállottunk is vala kegyelmeddel, még eddig alá nem jöve és nem is érthetjük, hogy jönne; szeretettel kérjük kegyelmedet, legyen gondviselése reá, küldje és hozzánk alá mennél hamarébb lehet, vehet­nek ki abból is kétségünket; fölötte kedvesen és jó nevén vesszük ke­gyelmedtől." 395 Lásd: MOLNÁR Béla 1942. 9. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom