Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Fehérlányok a Nagykereki várban

ként a németpárti vonásokat hordozó - históriák tettek arról említést, hogy a nép körében az a hír is járta, miszerint maga a fejedelem is így szabadult meg Csáky Istvántól: „Itt [Medgyesen] Csáky István, aki Bocskaival együtt sok álnokságot követett el, s sok ellenségeskedést szított, s aki előbb, maga is vágyva az uralomra, Bocskai vetélytársának mutatkozott, súlyos betegségbe esett, s néhány nap múlva meghalt. Éppen nem alaptalan az a mendemonda, hogy a titokban Bocskaitól adott méreg következtében halt meg, mert, mint hihető volt, az a jó egészségnek örvendő és viruló korban levő férfiú, ha meg nem mérgezik, sokkal hosszabb ideig élhetett volna." - tartotta a korabeli historikus Istvánffy Miklós?

11 Mint alább látni fogjuk, ezen ármánykodásról szóló híradások szerves részét képezték a Habsburg „mérgezés elmélet" tudatos kialakításának is! így nemcsak a későbbi néphagyományban tartotta magát ez a mérgezésről szóló álláspont, de a fejedelem halála körüli események és összefüggések a korabeli históriásokat is meglehetősen megosztották. A népi változatok a kitervelt gyilkosságot támasztják alá, csakúgy, mint a történeti források zöme is, melyekből egyértelműen bizonyítható, hogy Bocskai megöletésének terve többször is megfogalmazódott a császári tanácsosok fejében. Basta György már 1604-ben azt javasolta, hogy saját hajdúival kellene Bocskait megöletni. Bocskai István ármányos elveszejtésének terve nemcsak holmi szóbeszéd volt, ezt egyértelműen bizonyítja Basta császári tábornagy, a dezséri táborból - Mátyás főherceg számára - 1604. november 7-én írt levele is: „...Sarei ancor di parère, che si procurasse di trattar con gli Aiduchi segretamente, inducendoli con prometter loro e premii, e perdono ad ammazzar detto Bochkai, perché, corne gente avara et volubile, facilmente potriano esseguir questo trattato, et perô vorrei, che tutti gli Aiduchi, quali si piglieranno in questo pincipio, non fussero fatti morire, corne hanno meritato, ma che si traitasse con essi dolcemente et si védesse di tirarli a far detto trattato. ..."

328 vagyis: „... Azt is jónak látnám, ha titokban megpróbálnának a hajdúkkal tárgyalni és rávenni őket arra - jutalmat és bocsánatot ígérve -, hogy megöljék a fent nevezett Bocskait, mert mint kapzsi és ingatag népség, könnyen teljesíteni tudnák ezt a megegyezést. Ezért azt szeretném, hogy azokat a hajdúkat, akik ezt vállalják, ne végezzék ki, ahogy megérdemelnék, hanem szelíden bánjaLásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962. 458. p. VERESS Endre. 1913. MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORIC A XXXVII. 519. p.