Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

„Hűbelebalázs”

nem lehet, hanem fegyverrel kell azt megbőszülni. Felkeltünk tehát és a keresztény vallásért, az üdvözítő Jézus legszentebb neveért, és édes hazánkért fegyvert ragadtunk. Kérjük tehát uraságtokat, és megkövetjük, tartson velünk ezen jó, jellemes és üdvös törekvésünkben, és esküdjék reá, hogy ezen nemes Kassa városa példájára, a legméltatlanabb iga lerázására, az édes haza elpusztítását ennyi méltatlankodás után megbőszülni fogja. Ebben uraságtok tegyen az Isten előtt kedves, a hazának hasznos és az egész kereszténységnek örvendetes művet. Ezeket kívántuk uraságtoknak röviden megírni, melyekre biztos feleletet várunk. Kassán 1604. év október utolsó napján. Barátai és oltalmazói Lippai Balázs és Némethy Balázs méltóságos és nagyságos Bocskay István a szent keresztény és orthodox hit oltalmazója katonáinak kapitányai."

292 Ezen előzmények, illetve Némethi Balázs értékrendjének és hazaszeretetének bemutatása után térjünk vissza a fentebb említett szólásunk eredetének kibontására. Melynek bővebb elemzése helyett álljon itt Sepsi Lackó Máté krónikájának idevonatkozó részlete, mely eme - az Osgyánnál vívott küzdelemben történtek

293 szerint - a fentebbi szólás eredetének az alapját is megadja: „17. Novembris. [1604.] Alá jő Básta György a magyarokra a Duna mellől tizennégyezer magával. Losonchoz szállá táborba, és vakmerőül Német Balázs kevesed magával lévén Ozsgyánnál megharcola bolondul velők; megverték és maga is fogollyá esék, - nagy kínnal ölték meg. Lippai Balázs eléggé kéré és tartóztatá Német Balázst, hogy kevesed magával az ellenségnek ne menjen, és ne tegyen kárt sem a fejedelemnek, sem az országnak, sem a hadnak, sem magának, de temere [vakmerőn] ugyan neki [mené]. No, itt mondhatták: neki Balázs"

194 A szólás egyik - ismertebb részének, íme itt a magyarázata. Azonban adósak vagyunk még e szólás körében előforduló - a szólást teljes egésszé tevő: lovat ád (az) Isten" formula magyarázatával. IPOLYI Arnold utal a magyar néphitben élő (élt) Isten lova kifejezésre, melynek jelentése, mint mondotta: „sonipes, quo sacerdos ulitur dum ad infírmos defert ssmum" - a paripa, melyen a nap lovagoP

95

, mikor az oltáriszentséget Közli: NÉMETHY Lajos 1855. 2. sz. 1. p. Az Osgyánnál történt csata részletes leírását lásd: RÓNAI HORVÁTH Jenő 1893. 594-598. p. Lásd: Sepsi Laczkó Máté krónikája. Kiadta: MlKÓ Imre. 1858. III. k. 51-57. p. Emlékezzünk azon, Nappal kapcsolatos kifejezésre, melyet Bocskai a köleséri hajdúknak adományozott kiváltáságlevelében saját maga említ: „A nap sugaraihoz hasonlóan... kegyelmünket, bőkezűségünket és jótéteményeinket kiárasztani teljes