Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A titokzatos „pitheni ördög” és ellenfelei

lakossága, mert személyében látták a császárság utolsó reményét a Bocskai István által vezetett szabadságharc győztes eredményei ellen. Ez egyben végső kísérletnek is minősíthető - a török béketárgyalások megakadályozásának folyamatában -, mely cselekedet a bécsi béke által elért eredményeket is megkérdőjelezhette volna, hiszen a Hans Christof által véghezvitt ún. „komáromi eset" a hajdúság szemében egyenlő volt a megállapodások földbetiprásával. Mielőtt pontosan kiderülne ki is volt valójában a - pitheni várkápolna márványba foglalt felirata szerint - ez a személy, nézzük meg milyen „Sátánüző" praktikához is folyamodott 1606. október 15-én: „... egy vasárnapi napon történt Komáromban, hogy a vár egyik védművében (redoutjában) a napi szolgálat után este felé isteni tiszteletre gyűltek össze a kálvinista magyar vitézek. Áhítattal hallgatták a szűk zsoldjuk keservesen megtakarított filléreiből csak nemrégiben, a júniusi kiegyezés után, meghívott hitszónoknak prédikáczióját, midőn egy nagy csapat fegyveres német zsoldos néhány tiszttel közibük rontott, őket szétugratni akarta, sőt a fegyveresek egyike a szószéken álló prédikátorra rá is lőtt, de szerencsére nem találta el. Óriási gabalyodás támadt erre a helyszínen, de még nagyobb lőn a zavar s általánossá a fölkelés, mikor a mezőn táborozó hajdúság megtudta az istentelen cselekedetet. Alig száradt meg a tinta, kiáltották a hajdúk, a kiegyezés oklevelei aláírásán, a melyekben a vitézlő népnek is szabad vallásgyakorlat van biztosítva és íme máris így bánnak a németek az ő bajtársaikkal és hitsorsosaikkal!"

283 A hír hallatára a hajdúság megindult a Komárom tájára kirendelt német zsoldosezred ellen. A kitervelt és nyugodtan mondhatjuk a németek által előre megtervezett esemény lényegét éppen az adta, hogy ha a török biztosok mellett lévő török csapatok Bocskai oldalán beavatkoznak az ütközetbe, akkor mind a szeptemberi kiegyezés, mind a török béke megvalósíthatatlanná válik. Márpedig a hajdúság riasztási lánca meglehetősen jól működött „északra és keletre tovább adta az izgató hírt". A hajdúk indulatait csak fokozta, mikor fényderült az összeesküvés vezetőjének kilétére

284 is, aki nem volt más, mint a pitheni várkápolna feliratán a „Sátán Bocskai" és Bővebben lásd: Velence követének tudósítását MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, XII. 402.; lásd még: /. Irományok 125. sz. Nem kevésbé izgatta a hajdúk kedélyét, hogy Pucheim János Kristófnak az a Khuen János Özséb osztrák báró ezredes segédkezett, aki legelsőként írta alá a kiegyezés megtartásáért jótálló oklevelet.