Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bevezetés

A Bocskai István korából fennmaradt egyetlen históriás énekünk kapcsán nemcsak a szabadságharc eseményeiről kaphatunk pontos képet, de segítségével olyan hagyománybeli elemek is tisztázásra kerültek, melyek létezését korábban kétségbe vonták. Külön fejezetekben foglalkozunk a Bocskai-szabadságharc eseményeit megörökítő mondákkal, melyek önmagukban is jellemzik Bocskai és hajdúinak helytállását. Az eseményeket megjelenítő helyszínek tekintetében a helyi névmagyarázó mondák mellett utalunk e mondák utóéletére is. Bemutatjuk, miként változik meg és alakul át egy-egy mondai hagyomány, megőrizve az eredeti tartalmat, ugyanakkor újabb elemekkel bővíti azt. Természetesen a Bocskairól kialakult kép sem ennyire egypólusú, mert a fejedelem és hajdúinak alakját nemcsak a magyar néphagyomány őrizte meg, de az ellenséges tábor is. Míg a magyarok „Mózesükként" tisztelték és hajdúit az ő „angyalkáinak" nevezték, addig a német ajkú lakosság szemében ő testesítette meg a Sátánt, s hajdúi az ördögök csapatát. A Bocskaihoz fűződő népi emlékezetre a legnagyobb hatást éppen a fejedelem halála gyakorolta, de a halála és körülményei körül kialakult kép nem annyira egyértelmű, mint azt korábban feltételezték. Több olyan néphagyománybeli elem is a felszínre került, amelyek erősítik a fejedelem kiválasztotti szerepét, ugyanakkor megkérdőjelezik a mérgezéssel bevádolt kancellár, Kátay bűnösségét. Külön csoportot képez a fejedelem temetésének körülményeiről, eseményeiről szóló mondai hagyomány, mely közvetve átvezet bennünket a Bocskai által hátrahagyott kincsekről kialakult népi emlékezet körébe. A fejedelmi kincsek azonban nemcsak egy-egy közösség egyedi - néhol kisajátított - hagyományának kizárólagos elemeként kap megfogalmazást, hanem egyben felveti a fejedelmi relikviák és hatalmi jelvények körül kialakult képzetekben tapasztalható fokozatos kikopás folyamatának és annak okainak a vizsgálatát is. A fejedelem által adományozott relikviák birtoklásának tudata már Bocskai emlékének tudatos ápolását mutatja, melyek a féltve őrzött emlékek tárgyiasult volta mellett a közösség összetartozás tudatának is legfőbb jelképei, és egyben fenntartói. Bocskai emlékét - a szóbeli hagyomány mellett - alakjának képi megformálása is erősítette. így, nem hagyhattuk említés nélkül azokat a Bocskait ábrázoló festményeket sem, melyek mind a mai napig fennen hirdetik a fejedelem soha nem múló emlékét.