Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)

Bárói ágak

kz eörményesi és karánsebesi Fiáth család története tudós, a magyar akadémiai szótár főmunkatársa volt. 1829-ben apja Székesfehér­várra adta retorikát (szónoklattan) tanulni, majd a következő évben ismét Győrbe került juristának, jogot hallgatni, ahol 1834-ben sikeresen levizsgázott. Ugyanabban az évben október elsején Fehérvárra vitte az apja „patvariára”. A patvarista mai szó­val joggyakornok, ügyvédbojtár, a patvaria pedig az, az abban az időben kötelező jogi gyakorlat, amit egy hírneves „tabuláris procatornál”, főügyésznél vagy alispán­nál kellett eltölteni egy évig, hogy azután erről bizonyítványt szerezve „jurátus”, azaz jogász lehessen a királyi táblánál. Fiáth Ferenc a fejérmegyei főügyésznél volt patvarista, majd Pestre ment jurátusnak, ahol 1837-ben kitűnő eredménnyel vizsgá­zott. Ugyanebben az évben Veszprém megyében aljegyzővé választották és nevez­ték ki. Ettől kezdve elkezdett aktívan politizálni. Önéletrajzában írta: a fejérmegyei utasítást készítő bizottságban indítványoztam a közteherviselést, a birtok- és hiva­tal-képességet a "nem-nemes" részére is.84 Nézete szerint “a józan, biztos haladás, és békés átalakulás itthon; s Ausztriávali viszonyunknak a pragmatica sanctio alapján további fenntartása” a helyes út. Fehér vármegye az 1839-es gyűlésén megválasztot­ta alispánná és országgyűlési követté is. Ugyanennek az évnek a telét Pesten töltötte, ahol megismerkedett Széchenyi Istvánnal és Kossuth Lajossal. 84 B. Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. Budapest, 1878. Első kötet, Tettey Nándor és Társa kiadása. 163. oldal Magánéletében jelentős változást hozott, hogy 1843. június 4-én, Felsőlendván házasságot kötött kapivári Kapy ÁgnessaL Valamikor 1844-ben egy kisleányuk szü­letett, de önéletrajza szerint pár hetes korában a gyermek meghalt. Az uralkodó 1845. március 15-én a magyar helytartó-tanács valóságos tanácso­sává nevezte ki, május 1-én esküdött fel, a közigazgatási Il-ik osztályt kapta, vagyis az összes árva-ügyeket, megyei politikát és útlevél ügyeket, s egyszersmind referens lett a tiszai kerület úrbéri ügyeiben. A 1846 februárjában a nádor tejhatalmú királyi biztossá jelölte ki Székesfehérvárra, a következő évben császári és királyi kamarás lett. Az 1848 első hónapjaiban zajló események miatt áprilisban lemondott hivata­láról, visszavonult a politikától és a közélettől, és vidékre költözött. A következő tíz évben Vörösberényben élt és ott születtek gyermekei: Miklós (1848. november 25.), Pál (1850. március 25.), Anna (1852. szeptember 11.), Ágnes (1854. március 22.) és Jozefa (1855. október 25.). Jellacic támadása, a pákozdi csata után Kenese (ma Balatonkenese), Vörösberény és Szentistván (ma Királyszentistván) nemzetőrei Fiáth Ferencet választották kapi­tányukká, de tényleges harci cselekményekben nem vett részt. 1849. január 9-én az uralkodó Veszprém és Zala megye királyi biztosává nevezte ki. „Főfeladatom a rend, béke, a közigazgatás és igazságszolgáltatás helyreállítása, és 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom