Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Köznemesi ágak - Fiáth György ága
Régi magyar családok 12. alkalmával kiadott hadi tudósító (Relation über die bei der K. K. Armee von Italien vom 1. bis 7. Märe. 1814 zu Parma und Reggio vorgefallenen Gefechte) jelentése: Der Rittmeister Fiath war am Kopfe verwundet worden; — Hauptmann dAspre hatte einen leichten Säbelhieb erhalten. — Diese beiden Offiziers, welche selbst alles thaten, was man von braven Männern erwarten kann, loben besonders die Bravour des Wachtmeisters Herztereny von Radetzky Huszárén. A szabadságharcban való szerepéről pedig a »Március Tizenötödike« c. hírlap 1848. okt. 11-ki számában a következőket olvassuk . . . »Filipovícs vezérlete alatt 3000 mond háromezer emberből állva . . . Aba felé tartott. Hazánkfiának (Fiáth György) az ellenség ellen volt 128 nemzetőre, mintegy 200 embere a lakosság közül botokkal felfegyverkezve és egy csapatja a Hunyadi csapatnak; s így legfelebb 500 embere. Azonban ő nem ijedt meg, hanem fegyveres nemzetőreit a falu előtt hoszszában felállítván, várt míg az ellenséget megpillanthatná. Ekkor lóra ült s segédet vévén maga mellé fel és alá nyargalt, hangosan osztván parancsait, hogy a 8-ik század balra előre kanyaruljon, a 12-ik század pedig jobbra forduljon. És megkezdé a tűzeltetést, azon pillanatban megperdíttettvén rohamindulóra a 18 dobot, mellyet hátul rejtve tartott, s egyszersmind még ráfúvatván a toronyban őrszemül állított trombitással a lovasságnak előnyomúlására szolgáló jelt. És mi lett a következés, az ellenség rémültében azt sem tudá, mit csináljon s azt gondola, hogy egy roppant számú táborra akadt, szaladt és szaladt úgy, hogy még azon lovasság sem érhette volna be, melynek trombitáján Fiáth rendelkezése alatt egy ember sem állott. Ilyen ez a határőrezred, hogy nagyra nőjjön.« Maga a töltény táska, mint a napóleoni kor iparművészeti terméke is figyelemre méltó. Fekete bőrrel bevont fatokja előlapját rézből öntött osztrák kétfejű sas, a fekete vállszíjat pedig oroszlánfejet ábrázoló rézboglárból lefüggő hármasláncra akasztott paizsalak díszíti, közepén F. 1. (I. Ferenc császár) monogramm. Kora a XIX. század eleje, jellegzetes, levelekből font koszorúkkal. (Lt. sz. 8259.) Ennél is díszesebb a letéthez tartozó huszártarsoly. A tarsoly vagy tassol eredetileg pénztartó táska volt és az maradt később is, csakhogy öszszekötötték a karddal. A kuruc korban a kard mellől elmaradhatatlan volt, de akkor a csípő alatt viselték és csak a XVIII. század dereka felé eresztették le annyira, hogy az alsó lábszárt verte. Ez alakban már nem pénztartóként, hanem mint irattartó szerepelt. A mi tarsolyunk piros szattyánbőrből készült ezüstszalaggal borított szíjazatta!. Borító lapját molyette vörös, bársonyszövet takarja gazdag arany- és ezüst hímzéssel. A hímzés közepét I. Ferenc József koronás monogramja díszíti és így a XIX. század első feléből való. (Lt. sz. 8283.)”64 64 Székesfehérvári Szemle I. évfolyam 5. szám, 1931. május. 6. oldal 44
