Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A Fiáth család felemelkedése – birtokszerzések és birtokok elvesztése a 15–17. században
Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története mások is viselték. így volt ez 1428-ban, amikor Eörményesi Bogdán fia János királyi emberként volt jelen a Macskásiakat több, a sebesi kerületben lévő (Ruzsinócz, Leurdis, Toplicza) terület birtokba-iktatásánál, és Örményesi András is 1430-ban hasonló ügyben volt királyi biztos.16 16 Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története 2. kötet, 429. oldal 17 Az oklevél latinul Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története 3. kötet, Oklevéltár 81-82. oldalak; Az oklevél eredetije Pesty Frigyes szerint 1878-ban az örményesi báró Fiáth-család levéltárában volt. Mihály és valószínű már elődei, majd utódai az Örményesi „családnevet” - mely később a Fiáth családnév mellett csak nemesi előnév (praedicatum) lett - Örményesre telepedésük után vehették fel. Ugyan így a karánsebesi előnevet is csak azután kezdték el használni a Fiáth leszármazók, amikor a településen már portával bírtak és valószínű hivatal-viselés miatt ott is laktak. Mátyás király 1468. december 29-én kelt adománylevelével a már meglévő birtokaik mellé újabb hét, a karánsebesi járásban fekvő birtokot adományozott Örményesi Lászlónak és Lajosnak, valamint Macskási Jakabnak. Az oklevél így szól: Mi, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, jelen levelünk által adjuk tudtára mindenkinek, akit illet, hogy tekintetbe véve híveink, Örményesi László és Lajos, valamint Macskási Jakab hűségét és szolgálatait, melyeket irányunkban és magyar királyságunk szent koronája irányában tanúsítottak és végbevittek, a Karánsebes járásban lévő következő birtokokat: Galacs, Padurencz, Miraja, Petresfalva, Bokos, Valisora, Csernecz, melyek fölött ugyanezen László, Lajos és Jakab békés irányítást gyakorol, s amelyeket őseik régtől fogva birtokukban tartottak, s ők maguk - állításuk szerint - jelenleg is birtokukban tartanak, azok összes hasznával és tartozékával, tudniillik megművelt, vagy műveletlen földjeivel, szántóival, mezőivel, legelőivel, kaszálóival, rétjeivel, erdőivel, ligeteivel, cserjéseivel, berkeivel, hegyeivel, völgyeivel, szőlőivel, szőlőhegyeivel, vizeivel, folyóival, halastavaival, halászati jogaival, vízfolyásaival, malmaival, a malmok helyeivel és általában bármely hasznukkal és tartozékukkal, bármilyen néven is illessék őket, valódi és ősi határaik szerint, tartalmazva mind az előbb mondottakat, az említett Lászlónak, Lajosnak és Jakabnak és az ö örököseiknek és összes utóduknak adtuk, adományoztuk és átengedtük, sőt adjuk, adományozzuk és átengedjük új adományozásunk címén örök joggal és visszavonhatatlanul, másnak sérelme nélkül, jelen levelünk érvénye és tanúsága által, melyet kiváltságlevél formájában adattunk ki, jóllehet nekünk ezeket a dolgokat még nem formába öntve jelentették. Kelt Budán, Szent Tamás vértanú ünnepén, az Úr 1468. évében, királyságunk tizenegyedik, megkoronázásunk ötödik esztendejében.17 13
