Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
József (1730–1807) ága (11. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. Július 4-i levelében József27 sajnálatát fejezte ki, hogy Ferenc227 fia gorombán viselkedett Miklós26 bátyjával. Helyette is bocsánatot kért, és köszönte Miklós26 eddigi gondoskodását. Ha nem reménykedett volna abban, - írta - hogy Ferenc227 megjavulhat, sosem kérte volna bátyját, hogy fogadja őt a házába. Mostmár tovább nem tűri meg otthon a naplopó gyereket. Szomorúan vette tudomásul, hogy két ilyen semmirekellő fia van (Ferenc227 és Ignác226), pedig sokat fáradozott a nevelésükkel. Remélte, hogy a többivel nem lesz ennyi baja. Mindamellett nem érezte magát hibásnak fiai rossz magaviseletében, mert úgy gondolta, az nem az apai gondoskodás hiányából fakad. Erre példaként említette, hogy „ki van az ismerősök között, aki jobb nevelést kapott volna a Csár Péter fiánál, mégis gazember lett belőle”. Ugyanebben a levelében említette István228 fiát, aki hamarosan befejezi a gimnáziumot, és igen sok fejtörést okoz neki annak eldöntése, hogy milyen pályára adja őt, nehogy aztán ez a gyereke is rossz útra térjen. Végül az 1777. december 26-án született István228 vitte tovább József27 ágán a családfát. István228 1804. május 4-én, Pesten kötött házasságot Hentzi Jozefával, aki 73 éves korában, 1855. július 9-én özvegyasszonyként halt meg. Házasságukból nyolc gyerek született: Magda231 (1801-1874.11.14.); Lajos232 ( 1808-1857); János238; Cecilia233 (1813-1865), 54. kép Jankovich Istvánné228 Hentzi Jozefa gyászjelentése 96
