Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)

Jankovich Béla (1865–1939) kultuszminiszter (10. genealógiai tábla)

A jeszeniczei Jankovich család története Élete első hat évének meghatározó élményei voltak a margitmajori nyarak Dőry nagyanyja baranyai birtokán, a nagy gesztenyefa alatt, ahol finom volt a haboskávé és szép a kocsikázás vasárnap délutánonként Dombóvárra, ahol Éti tanti verandáján min­dig jókora tál kandírozott gyümölcs várta. Na és a nagy cseresznyefa a kertben, amire öccsével Józsival203 úgy szerettek felmászni... Első iskolaévei igen változatosan teltek. Egy évet járt a budai Margitokhoz, majd magántanuló lett Rácalmáson, aztán a Galambos! tanyasi iskolába került, ahol a VIT- ről frissen megérkezett tanárnő azonnal felszólította az osztálytársait, hogy köpjék le, mert ő úri gyerek. A hetedik és a nyolcadik osztályt Szentendrén járta, ahol az igazgató azt mondta anyjáknak: „Vegye tudomásul, hogy a maga gyerekeit egyetlen középisko­lába sem fogják felvenni.” Szerencsére nem lett igaza, mert Szentendrén a Ferences rend kapott egy iskolát, ahol élete meghatározó és nagyon szép négy évét töltötte. Életre szóló útravalót kapott, és hosszú ideig tartó barátságokat kötött. Itt ismerte meg későbbi férjét, Lőrinczy Györ­gyöt is. 1955-ben érettségizett, s mivel nem vették fel az egyetemre - matematikus szeretett volna lenni - s munkát sem kapott sehol, így otthoni munkákkal - kötéssel, varrással - és gyermekei nevelésével foglalkozott 1977-ig. 130. kép Jankovich József203, Béla200 (1908-1991) és Miklósl99 (1904-1978), a kisgyermek Hona208 131. kép 134. kép Jankovich Gabriella 204 Döry Ilona, Jankovich Éva202, Jankovich József203 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom