Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich Béla (1865–1939) kultuszminiszter (10. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. 117. kép Balról: Jankovich Béla200> Döry Ilona, Jankovich Lajos198, id. Jankovich Béla190> háttérben valószínűleg Jankovich Miklós 19? jobb szélen Jankovich István 197 fia önéletírásából derül ki, hogy a sztálingrádi csata után Jankovich Bélát200 is behívták katonának, és az orosz frontra került. Budapest védelmében is harcolt. A háború utáni helyzetről szűkszavúan jegyezte le, hogy a földreform következtében 150 hektár föld kivételével mindenüket elveszítették, a családi ház hosszú ideig orosz katonai kórház volt, majd 1949-ben úgy űzték el saját házából, hogy csak annyit vihetett magával, amennyit egy szekérre rá tudott pakolni. Szinte csak személyes holmijaikkal, végképp el kellett hagyniuk Rácalmást is, és a Pilis hegység egy eldugott kis falujába költöztek. Fia önéletrajzában a következő olvasható: „szüleimnek is ezek voltak a legnehezebb éveik a kommunizmusban. Nem volt szabad semmiféle szellemi munkát végezniük, és édesapám kőbányába járt, útépítéseken dolgozott, édesanyám pedig kórházban. Persze ő is - a származása miatt - csak a legalacsonyabb munkát kaphatta meg, így takarított és halottakat öltöztetett. A szüleim óriási ereje ezekben az időkben egészen fantasztikus volt. Sohasem volt egy olyan szó se, hogy - «Jaj Istenem mi van velem! » - Mindig csak pozitívan gondolkoztak, és csak azon, hogy hogyan lehet majd a holnapot is átélni? A kemény fizikai munka mellett a munkavégzés feltételei is embertelenek voltak. Jankovich Béla 1952- ben súlyos balesetett szenvedett. A kőbányából lovas kocsikkal szállították az útépítésekhez a követ, s hogy a megpakolt szekéroldal ne boruljon ki, lánccal fogták össze, 154
