Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich Lőrinc (1808–1857) leszármazottai, a máig élő ágak (8. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. Lőrinc-Imre176 1863-ban Vadason született, Ludányi Bay Máriával kötött házasságot. A katonai pályát választotta. Hosszabb ideig Debrecenben állomásozott. Mária nevű leánya 1905. október 23-án Debrecenben született, ekkor Miklós176 magyar királyi honvéd huszárszázados volt. 1912-ben a 4. hovéd huszárezred alezredes-ezredese,143 majd - a gyászjelentése szerint - 1932. szeptember 23-án nyugalmazott tábornokként hunyt el. Leányát, Máriát181 (Mariannát) jármi és szolnoki Jármy György vette feleségül. 143 A magyar királyi honvédség története 1868-1918. írta: Suhay Imre tábornok vezetése alatt a M. Kir. Hadtörténelmi Levéltár részéről kirendelt bizottság. Szerkesztette: Berkó István. 1928.419. p. 144 Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Gyula, 1987. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből I.) 39. p. A negyedik gyermek, Lőrinc177 1865. január 25-én született és 1939. szeptember 10-én halt meg. Felesége jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy Berta volt, Jekelfalussy Aladárnak, a mezőhegyesi magyar királyi állami gazdaság intézőjének 1878-ban született leánya. A világhírű mezőhegyesi méneskar létráhozásáról II. József 1784. december 20-i rendeltében intézkedett. Az eredetileg a hadsereg utánpótlását biztosító huszár- és vérteslovak tenyésztésével foglalkozó méneskart 1869-ben a Földművelési-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium vette át, és tevékenységét a mezőgazdaság más területeire - állattenyésztés, növénytermesztés, feldolgozás - is kiterjesztette. Ennek a hatalmas gazdaságnak volt állami gazdasági intézője 1899-ben bekövetkezett haláláig Jekelfalussy Aladár. Jankovich Lőrinc177 apósa halála után vette feleségül Jekelfalussy Bertát, és 1903-ban ő lett a mezőhegyesi ménesbirtok jószágigazgatója. Vezetése alatt a ménesbirtok felvirágoztatása egészen az első világháborúig folytatódott. A Békés Megyei Levéltár igazgatója, Erdész Ádám írta róla: „A 30 000 holdas mezőgazdasági nagyüzem igazgatójának vattaira nehezedő terhek nagyságára utal a tizenhárom évi szolgálat után, 1917-ben leköszönt jószágigazgató, Jankovich Lőrinc17y «Erős szervezetű elődeim sem bírták ezen állást 10-11 évnél tovább viselni.»"^ Kiváló munkája elismeréseként Jankovich aranydiplomás gazda, magyar királyi kormányfőtanácsos és a vaskoronarend lovagja lett, és megkapta a Ferencz József-rendet. 1907. október 8-án Mezőhegyesen született Lőrinc-Béla-Miklós183 nevű fiuk. Ifjabb Jankovich Lőrincet183 „a Ludovika Akadémián 1931. VIII. 20-án avatták hadnaggyá, majd Ceglédre a 2. huszárezredhez helyezték. 1933. X. 2. és 1934. IV. 30. között Komáromban a lovastiszti tanfolyamon vett részt, ezután az alagi Honvéd Versenyistálóhoz vezényelték. 1934. VIII. 1-től Örkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. Az 1936-os berlini olimpián a lovaglás háromnapos versenyszámában indult. 1934 XI. 1-én főhadnaggyá léptették elő. 1936. XI. 1-én az olimpiai csoportba helyezték, s ezután 1940. VIII. 1-től 1942-ig a Lovagló- és Hajtótanárképzö Iskola lovaglótanára volt. Időközben géppuskás, árkász és gáztiszti tanfolyamot is végzett. 1940. IX. 1-én századossá léptették elő. 1942. VII. 8-tól a 23. önálló huszár század parancsnokaként a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 128
