Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich VI. Miklós (1772–1846), műgyűjtő és ága (8. genealógiai tábla)
A jeszeniczei Jankovich család története foglalkoznak, ezért itt csak a legjelentősebbeket emeljük ki. 1799-ben a Sáros megyei Komlóskeresztes elhunyt földbirtokosa, Fejérvári Károly (1743-1794) 17-18. századi könyv-, kézirat- és oklevélgyűjteményét vásárolta meg az özvegyétől, Semsey Polixénától. Mivel Magyarország török hódoltság alá eső területein szinte egyáltalán nem maradtak meg könyvtárak és műkincsek, Jankovich gyűjtései és vásárlásai elsősorban a Felvidékre terjedtek ki. A felvásárolt felvidéki magángyűjtemények közé tartozott Hambacher Sámuel (1720-1780), a 13 szepesi város főorvosának hungarika gyűjteménye, Benczúr József (1728-1784), késmárki líceumi tanárnak és jogtörténésznek a könyvtára, Lautsek Márton (1772-1802) szakolcai evangélikus lelkész tékája. Ugyanez idő tájt Dobay Székely Sámuel126 (1704-1779) szepességi kisnemes özvegyétől szerezte meg az elhunyt férj ritka könyvekből álló gyűjteményének maradékát, majd Bobics János pesti ügyvéd hagyatékát, ezt követően Ribay György (1754-1812) tudós, evangélikus lelkész tékáját vette meg másodkézből, ruttkai Dankó Gábortól. Kassai árverésen szerezte meg apja jó barátja fiának, báró Orczy László (1750-1807) főispánnak könyvtárát, majd Tertina Mihály (1750-1808), miskolci gimnáziumi tanár; Hosszú István (1755-1808), losonci evangélikus lelkész, Kazinczy Ferenc (1759-1831) szükségből áruba bocsájtott első könyvtárát vásárolta fel. 126 Dobay Székely Sámuel gyalogos kapitány volt az Esterházy Gyalogezredben, és egy ideig Székesfehérváron állomásozott, majd leszerelése után Eperjesen lakott. 127 Mikó Árpád (szerk.): Jankovich Miklós gyűjteményei. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1.394. p. A könyvvásárlások mellett Jankovich gyakran vett numizmákat, festményeket és egyéb műtárgyakat is. 1807. november harmadikai keltezésű az a nyugta, amelyiket Anton Eleonora Arnold, bécsi ószeres állított ki Guggenthal vezérőrnagy részére, aki Jankovichtól vette át a vételárat három darab török kardra és három darab handzsárra. A kardok közül az egyik II. Szulejmáné (1520-1566) volt, aki Szigetvár alatt halt meg. „Régiségei és iparművészeti tárgyai nagy részét ásatássok, romfeltárások, sírfelnyitások, folyami munkák során szerezte”12:7 Jankovich a gyűjtést és vásárlást az aukciók, felajánlások mellett ügynökök és közvetítők egész hadával végeztette. Felkereste korának könyvárusait, régiségkereskedőit, ószereseit és nemesfémbeváltóit egyaránt. Üzleti partnerei között találni a hamisítványairól hírhedtté vált, erdélyi származású Litteráti Nemes Sámuelt, az óbudai nemesfémbeváltó zsidó Totes Izsákot, Stern Márk pesti ezüstbe váltót, Lowy Sámuel pozsonyi ezüstbeváltót, Salát József bécsi ékszerügynököt, Eggenberger József pesti és Philipp Korn pozsonyi könyvkereskedőket, Kuppitsch Mátyás műkereskedőt. Jankovich azután sem csökkentette gyűjtőmunkája intenzitását, amikor az 1810- es évek közepétől a gazdasági dekonjuktúra miatt birtokainak a jövedelme jelentősen visszaesett. Óriásira duzzadt adósságai miatt már az 1820-as évek elején rendkívül kedvező áron felajánlotta gyűjteményei megvásárlását a magyar államnak. Ö „és - a Nemzeti Múzeum akkori elnöki tisztét is betöltő, a magyar ügyek, különösen a kultúra iránt közismerten elkötelezett - József nádor 1824-től kezdve közösen munkálkodott a 113
