Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története (Régi magyar családok 7. Debrecen, 2007)

Az ugocsai Szirmay család eredete

NOTITIA POLITICA, H1STORICA, TOPOGRAPHICA IKCLITI COMiTATUS UGOCHIENSÍS FER A NTONIUM SZIRMAY DE SZIRMA JS. C.H.ETR. A. MAJESTATIS CONSILIARIÜM ACUCUM, AC POETAM LAÜREATCM CONSCRIPTA. ILL. D. AND REJE S EM S K Y SUPREMO COMITI D1CATA EDITA ET INDICIBUS PROVISA INDUSTRIA MARTINI GEORGII KOVACHICH SEA'QVICIEffsrs. lalkozik a vármegye nemes, birtokos családjaival, többek között a Perényi, Semsey, Újhelyi, Öszödfalvi, Kalos és Szirmay családokkal. Több helyen teljes terjedelemben, illetve kivonatosan közöl oklevélszövegeket, melyeknek forrásául a leleszi konvent levéltárát, az Újhelyi, a Perényi család levéltárát jelöli meg. Sokszor hivatkozik Fejér György oklevéltárára. A kötetben „Archiv Nostri" jelöléssel szerepelnek az édesapja több évi perlekedése után megszerzett és Antalhoz került Szirmay vonatkozású oklevelek. Legrégebbi a leleszi konvent által 1356-ben kiadott oklevél, amelyben a Nos Nicolaus de Zyrma, filius Stephani szöveg szerepel. Az oklevél teljes szövegét közli Arc. Nostri Fasc. 1. Nro. 1. forrásmegjelöléssel.

61 Tekintélyes családi irattárral rendelkezhetett, a legmagasabb számú „iratköteg" szám, amit használt a könyvben, a 87. volt. Természetesen sokat foglalkozott a kötetben a Szirmay családdal. A Szirmay név és nemzetség ázsiai eredetét bizonygatja. Megerősítette, hogy az ősökre a Szerémségből ragadt a Szirmay név, mert hiszen Syrmium magyarul Szeremnek, Szerémségnek mondatik.

65 A famíliáról kilenc oldalon keresztül közöl adatokat, történeteket, kezdve Raak vitéz történetével, a borsodi és ugocsai Szirmay család rokonságán keresztül Szirmay Ilona

90

1717. évi tatár fogságával és megszabadulásának történetével bezáróan. A könyvben 58 oldalon szerepel az ugocsai Szirmay család valamelyik tagja. Teljes terjedelemben, idézetben közli III. Károly király Laxenburgban 1723. június 9-én kelt oklevelét, melyben a király megerősítette az ugocsai Szirmay család régi nemességét, és feljogosította tagjait az ősi címer viselésére.

66 Az oklevél eredetije is birtokában volt, mert forrásként PESTIN I, TÏPIS MATTHIAI TRATTNER. 180,5. 11. kép: Szirmay Antal: Notitia, Politica.. Ugochiensis 1805. 64 Szirmay Antal: Not. Hist. Ugoch. 32. p. 65 Szirmay Antal: uo. 109. p. 66 Szirmay Antal: uo. 23-24. pp.