Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Magyarország miniszterelnöke, Szapáry Gyula
97. kép Balról jobbra: Szapáry Emerika g4 , György , Lőrinc 7g> Amália82, Markovics Mária, Szapáry József' , Révay Simon (áll) gek kiszabadultak volna a vármegyék ^ *t V * gyámkodása alól. Szapáry_ 4 a közigazgatási reform tervezetét 1891. március 7-én terjesztette a törvényhozás elé. A javaslat tárgyalását többhetes halasztás után 1891. május 29-én kezdték el. Végül 1891. augusztus 6-án, amikor szavazásra került sor, csupán 35 képviselő foglalt állást a tervezet mellett és 73 ellene szavazott. A megyei autonómia maradványait védő Függetlenségi Párt pedig heves obstrukcióba kezdett. 231 Szapáry Gyula ?4 közigazgatási reformjait a szabadelvű képviselők nagy része is ellenezte. A közigazgatás államosításával kapcsolatos elképzeléseit csupán a Mérsékelt Ellenzék támogatta. Az Apponyi Albert által vezetett csoportot viszont a közigazgatás államosításának gondolata annyira közel hozta a kormányhoz és a Szabadelvű Párthoz, hogy egyesek már küszöbön álló pártfúzióról beszéltek. Mivel a kormánypárt és a Mérsékelt Ellenzék együttműködését a szabadelvűek jelentős része ellenezte, sőt Tisza István parlamenti beszédében Apponyi Albert pártjának közeledését határozottan visszautasította, a pártfúzióból és ezzel együtt a közigazgatás államosítására vonatkozó törvényjavaslatból nem lett semmi. 232 A közigazgatási reform kudarca Szapáry tekintélyét kormánypárti hívei előtt is csorbította. A miniszterelnök helyzetét a Szabadelvű Párton belül talán még ennél is jobban meggyengítette az egyházpolitikai reformok ügyében megnyilvánuló magatartása. Szapáry Gyula ?4 radikálisabb intézkedéseket követelő minisztereivel szemben a polgári házasság bevezetését el akarta odázni, mellyel lényegében Ferenc József álláspontját képviselte. Ezzel azonban kormányától, sőt a Szabadelvű Párt többségétől is elszigetelődött, és helyzete a miniszterelnöki székben tarthatatlanná vált. 233 Bukásához hozzájárult továbbá a közvélemény felfokozódott nemzeti érzékenysége, melyet Hentzi tábornok, a budai vár 1849-ben elesett parancsnoka szobrának megkoszorúzása váltott ki. Szapáry^ ugyanis jóváhagyta a szobor megkoszorúzását, mellyel az uralkodót kívánta kiengesztelni, aki Kossuth Lajos 231 Uo. 158.p. 232 Büsbach Péter: Az utolsó öt év. Budapest, 1895. (a továbbiakban Büsbach im.) 18-19.pp. 233 Magyarország története 7/1. 1978. 84.p.
