Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Az idősebb, kihalt grófi ág
a támadók gyűrűjéből menekülni és családjával, háznépével Guthor 117 szigetén rejtőzött el, ott várta be a bécsi ostrom harcait, de királyhűségét végig megőrizte. Mindezen érdemei jutalmául muraszombati predikátummal bárói méltóságra emelte a király 1690-ben." Érdemeiért és hűséges szolgálatáért 1724. január 5-én III. Károlytól (uralkodott 1711-1740 között) aranysarkantyús vitéz és királyi tanácsos címet és hivatali tisztséget kapott. 118 Szapáry Péter 1744-ben a második legrégebbi alapítású (1696-ban alapította Deák Pál), 8. huszárezred (később Koburg) ezredese volt. Kitüntette magát az osztrák örökösödési háború során a franciákkal folytatott rajnai harcokban, amikor a Nordheim melletti hajóhídon vívtak utóvédharcokat az előzőleg súlyos veszteségeket szenvedett francia erők. Az 1746. évi hadjáratban, a plaisance-i csatában szerzett érdemeket, ahol június 16-án megsebesült. 1753-ban vezérőrnaggyá léptették elő. 119 Aranysarkantyús vitéz volt. Balassa-gyarmathy Balassa Teréz bárónővel, az 1770-ben elhunyt Balassa-Gyarmathy Balassa Gábor báró, Kékkő és Divény örökös kapitánya és perényi Perényi Mária bárónő leányával 1710 körül kötött házasságot. Hét gyermekük született: Péter 3ü Ignác - akitől az idősebb, Vincével 40 fiágon kihaló ág ered, József Ádám , Mária Teréz 32 Erzsébet grófnő, született 1719 körül, házasságot kötött Klobusiczky Antallal 1747-ben, valószínűleg férje révén birtokolt Ungváron két fából épült alápincézett házat, a hozzátartozó mészárszékkel, szintén fából és istállót a Vár utcában egy 1766-os összeírás szerint. 120 Ignác 33 József 34 és János - akitől a máig virágzó ifjabb ág származik le. Az 1754/1755-ös országos nemesi összeírásban a családot Fejér, Győr és Komárom vármegyékben igazolták. Az idősebb, kihalt grófi ág (II. számú genealógiai tábla) Gróf Szapáry Péter 30 Ignác a Zala vármegyei Szécsiszigeten született 1711 körül, meghalt tüdőgyulladásban Grazban, Ausztriában 1796. július 12-én, a grazi Grabenpfarre-templomban temették el. Mint apja, ő is a katonai pályát választotta. Mária Terézia uralkodása alatt (1740. október 22. - 1780. november 29.) tábornoki rangig emelkedett, és 1751. július 30-án császári királyi kamarás lett. Az 1758. január 17-én Szécsi-Szigeten kiadott telepítő oklevélben magát „Gróf Szapáry Pé117 Csúntól néhány kilométerre keletre, a kis-Duna túloldalán lévő település (németül Gutern, ma Szlovákiában Hamuliakovo), amely mellett ma is van egy kis sziget a Mosoni-Duna elágazása előtt. 118 MOL Magyar Kancelláriai Levéltár -Libri regii - 34. kötet 359-360. pp. 119 Geitler: Huszárén II. Wien, 1862. 192.p. 221.p. 120 MOL Urbaria et Conscriptiones Regestrata UC 146 : 96
