Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
A Návayak emlékezete
1936 júniusában a kiskunfélegyházi emlékművet, arra hivatkozva, hogy a vasútállomásnak azon helye a vagonoktól takart, áthelyezték az állomásépület előtti térre. 1939. április 30-án Makón, Kiskunfélegyházán és Földeákon megünnepelték a kommün áldozatainak emlékét. Az ünnepségeken országos, megyei és helyi notabilitások vettek részt szép számban. Makón a Návay szobornál ezúttal a helyi Návay Lajosról 7 4 elnevezett felsőkereskedelmi iskola igazgatója, dr. Diószeghy András tartotta a megemlékező szónoklatot. 554 1945 után a Návay-kultusz ellenkező végletbe csapott át. A Návay nevet szinte kiejteni sem volt tanácsos, nemhogy megemlékezni róluk. Már 1945. március 22-én a Csanád megyei Nemzeti Bizottság határozatával felszólította Makó város polgármesterét arra, hogy Návay Lajos 7 4 szobrának eltávolításáról haladéktalanul intézkedjen. A polgármester azonnal intézkedett. Utasította Istók Zoltán városi mérnököt a fő- és a két mellékalak leszereléséről és raktárba helyezéséről. A főalak hosszú évekig a járási tanács egyik raktárában porosodott, majd többek elbeszélése szerint abból öntötték a felállított szovjet hősi emlékmű körbefutó bronz reliefjét. 1949-ben a talpazatot is elbontották, anyagát a Petőfi parkban felállított Petőfi-szobor talpazataként hasznosították. A makói Erdei Sándor újságíró 1945-ben a „Képzőművészet és társadalom" c. cikkében a változás által megnyílt távlatokról, az átalakulásról és abban a magyar képzőművészet helyéről írt. Némi elfogultsággal jegyezte meg: „Az átalakulás a társadalmat mozgatja meg legmélyéig. Ez a társadalom azelőtt tűrte, hogy az urcákat, tereket, gyűléstermek falait bármilyen szobrok és képek díszítsék. Ma nem mindegy neki. Werbőczy szobrát ledönti, az ellenforradalmi Návay Lajost™ gondosan leveszi makói talpazatáról, s a vármegyeház pincéjében raktározza el, hogy bronzanyagából majd Dózsát állítsa föl. Lgen, kétségtelen, hogy nem művészet érdekli ilyen tetteiben a társadalmat, merőben politikai okokból nem tűri Werbőczyt és akarja Dózsát, s lehetett volna remekmű is a Návay-szobor (nem volt az) és lehetett féremű a felállítandó Dózsa-emlék, mégis ezt teszi amannak helyére... Társadalom volt az is, amely Werbőczyt, Tiszát, Návayt 1A szoborrá emelte s Dózsát ledöntötte - társadalom ez is, amely Dózsát építi és Tiszát dönti le:" 5 1945. április 17-én a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Makói Szervezetének titkára és kulturális vezetője föllelkesülve a nemzeti bizottság 554 Makói Újság. 1939. április 27, 29,30, május 2. 555 Erdei Sándor: Gondolkodni jó. Válogatás hátrahagyott munkáiból. Makó, 1986.
