Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
márciusában lényegében elérte. Az ellenzék a házszabály-revízió elejtése fejében megbékélt az újonclétszám-emelési javaslattal (1904 március). Tisza, túlbecsülve pártja erejét és egységét, valamint az ország közhangulatát, 1904. októberében az ún. „ugrai levelében" ismét előtérbe állította a házszabályok megszigorításának kérdését. A november 15-én beterjesztett javaslatot (lex Dániel) 18-án a képviselőházi többségre támaszkodva az ún. „zsebkendőszavazás" útján elfogadtatta. A „képviselőházi puccs" óriási felháborodást keltett országszerte, majd a pártkeretek eltolódását és a Szabadelvű Párt bomlását eredményezte. Az országos politikai élet eseményei a Csanád megyei pártéletet is átformálták. Ahogy azt Návay Lajos 7 4 és Justh Gyula kapcsolatában is láttuk, a megyei szabadelvű és függetlenségi párt között nem folyt késhegyig menő küzdelem, hiszen a megyei 67-es párt erős nemzeti érzése kétségbevonhatatlan volt. A közös platformot növelte az 1903. év eseménye (chlopy-i napiparancs), melynek kapcsán a Szabadelvű Párt rezolúciója hangoztatta, hogy a nemzet jogos kívánságainak kielégítése nélkül sem a béke, sem a 67-es alap fenntartható nem lesz. 480 Az 1904. márciusi pártközi békekötés és a kilences bizottság programjának publikálása átmenetileg megerősítette a megyei Szabadelvű Párt egységét és helyreállította megtépázott tekintélyét. A helyi szabadelvűek Tisza „ugrai levelét" is elfogadták, sőt támogatták azzal a kikötéssel, hogy a házszabály-revízió nem történhet a házszabályok sérelmével. Érthető ezek után, hogy a „zsebkendőszavazást" követően az országos átlagnál erősebben indult meg a megyében a Szabadelvű Párt bomlása. Návay Lajos 74 az elsők között lépett ki. Elhatározását azzal indokolta, hogy bár a 67-es alapnak most is híve és az is marad, nem helyesli Tisza politikáját, és meggyőződésével a disszidens szabadelvűekhez csatlakozik. A következő megyegyűlésen a függetlenségiek teljes számban részt vettek, és kihasználva a szabadelvűek gyengeségét, mindenben keresztülvitték akaratukat. Ez volt az utolsó közgyűlés, amelyben még fennálltak a régi pártkeretek. Ezután felgyorsult a Szabadelvű Párt bomlása, és az új választások kiírásakor (1905. január) már látszott, hogy nem lesz olyan párt, amely az egyesült ellenzék győzelmét még csak kétessé is tehetné. A január 26-án megtartott választások mindenNávay Lajos: Csanád megye az 1905-1906. évi alkotmányos küzdelemben. Makó, 1906. l.p.
