Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

Návay Tamás leszármazottai

mint boldogságtokat, hogy e fajdalom egyszersmind öröm is: és ha menyegzőnél talán sírni fogok, alkalmasint magam sem fogom mondhatni, öröm, vagy fájda­lom könnyeit hullatom-e." 129 Návay Lajos 7 i és báró Eötvös Ilona házasságkötésére 1868. augusztus 2-án került sor. Az ifjú pár hazautazott Földeákra. Az elválás okozta érzelmi hullámzásairól már az eküvőt követő második napon Eötvös József beszámolt fiának, aki nem volt otthon a nagy eseményen: „...Magam is még alig tudok eléggé uralkodni magamon, hogy a bánatot legyőzzem, mely szívemet Ilona emlékénél eltölti. - Férjét jó, becsületes embernek tartom. Szere­lemből ment hozzá, s hiszem, oly boldog lesz, minő kedélyének hajlamai mellett lehet, de végre elvált tőlünk, boldogsága ezentúl másoktól függ, s bármennyit nyert ő - mi elvesztettük őt. Ha svábhegyi házunkban körüljárok, mindig hiány­zik valami, mintha idegen helyen járnék, alig találom fel magamat. S ha az elvá­lás reám annyira hat, mik lehetnek anyád érzései, ki több mint húsz évig nem vált meg leányától, s kinek e kedves gyermekének távolléte minden percben eszébe jut. Anyád, mint mindig, erőt vesz magán, s elnyomja érzelmeit, de isme­rem őt, s tudom, hogy szenved, s alig lehet valami, mi őt vígasztalhatná, mint ha téged szoríthat szívéhez, kinek minden levele leírhatatlan örömmel fogadta­tik... Ilonának írjál Makóra.'™ Eötvös József felesége és lánytestvérei többször meglátogatták a fiatal házasokat. Egy 1868. októberi látogatásról, és gyermekei hiányáról megemlékezett Eötvös is: „...Anyád és nővéreid tegnapelőtt jó egészségben érkeztek meg Földeákról. Nem vagyok többé magányosan, de még­sem érzem magamat egészen otthonosnak. A kör, melyben Te s Hona hiányoz­nak, csak előbbi szerencsém töredékének látszik, s még mindig nem tudom meg­szokni, mihez végre szoknom kell, hogy évről évre magányosabban kell állnom, míg abból, miáltal boldog voltam, utoljára csak egy szebb múltnak emléke s azon remény marad, hogy azok, kiket szeretek, boldogságokat feltalálták, s távol tő­lem, mások által, de szerencséséknek érzik magokat'^ Návay Lajos™ 1879. júliusában vette át apai örökségét, ami a gajdosi, nádashalmi és Szárazéri-lapos határrészekben fekvő 2078 kh. szántóból és 19 kh. szőlőből állt. Azon gazdálkodott haláláig. Báró Eötvös Ilonával kötött házasságá­ból három gyermek született: Tamás-3, Lajos 74 és Emma 75 . Návay Lajos 7 i hirtelen 429 U.o. 13. 430 U.o. 17. 431 U.o. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom