Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

Návay Pál leszármazottai

élettapasztalatának megfelelően korszerű felfogásban gyakorolta, nem mindig a birtokos társadalom egyetértésével. Szoros barátság fűzte Vásárhelyi Sándor mezőkovácsházi szolgabíróhoz, és Eckhardt Tiborhoz. Ebben az időszakban született meg 1924. augusztus 15-én harmadik gyermekük Gézán,-. 1926-ban nagynénje özv. Sántha Kálmánná született Návay Erzsébet 155 a Szatmár megyei Tiszakóródon fekvő 200 holdas birtokát végrendeletileg ráhagyta. A végrendelet az örökösre aránytalanul nagy, alig teljesíthető feltételeket tartalmazott. Bár Csanád vármegyénél nagy reményekre jogosító pályafutást jósoltak neki, zsigereiben hordott földszeretet arra késztette, hogy a tiszakóródi birtokot átvegye a vállalkozás kockázataival együtt. A Csanád megyei alispántól nyugdíjazását kérte, és elkezdett gazdálkodni. Életének legboldogabb, küzdelmes nyolc esztendeje következett. Tiszakóród közéleti, közigazgatási gondjain, a vármegyei szolgálatban is szerzett tudásának alapján tiszteletbeli tanácsadóként igyekezett segíteni. Egyénileg is segítette a lakosságot, jogi tanáccsal, fuvarral stb. A község lakossága tisztelettel és szeretettel volt iránta. A végrendeleti kötelezettségek és az 1930-as évek elején bekövetkezett gazdasági válság együttes terhei megpecsételték gazdálkodói vállalkozásának sorsát. 1934-ben eladta a birtokot, teljesítette kötelezettségeit, kifizette adósságait. Annyi pénze maradt, hogy felköltözzön Budapestre, a IX. kerületben kibérelt, Erkel u. 13/a szám alatti három szobás bérlakásba. Rövidesen a Budapesti Községi Takarékpénztárnál kapott tisztviselői állást. 1938-ban a Hangya Szövetkezet felkérésére az Őstermelő és Állatértékesítő Osztály vezetője lett. 1944-ben nyugdíjazását kérte, mert az országos gazdaságirányítás az ország állatállományának nyugatra hurcolását a Hangya feladatkörébe utalta, amivel nem értett egyet és amelynek végrehajtásában nem volt hajlandó részt venni...A második világháború utolsó éveiben lakóházának házparancsnoka lett. Mint ilyen, szerény lehetőségeivel és eszközeivel igyekezett az üldözötteknek és a háború viharai elöl menekülőknek segítségére lenni. A háború befejezése után a gazdasági élet beindulásával, a szarvasmarha kereskedők egyesülete szakértőként alkalmazta. 1949-ben ezt a munkáját elveszítette miután a kommunisták... törvénytelen és erőszakos módszerek alkalmazásával a hatalmat átvették. Még ebben az évben indoklás nélkül egy tollvonással megvonták a nyugdíját. Később egy kis textilipari szövetkezetnél kapott munkát, mint admi-