Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

A 19. század közepétől napjainkig. A Návay család idősebb ága - Návay László leszármazottai

nagyapám, ha a határban járt tengeri látcsövét felemelte és megnézte mit jelent a zászló színe. Kemény, határozott, de jóindulatú ember volt. A paraszt emberek szerették, tisztelték. Aki rendesen dolgozott azt ő is nagyon becsülte. Dolgoztak nála 30-40 évet is. Minél több gyereke volt valakinek azokat elsőként alkalmazta. Azt vallotta, hogy azok száját etetni kell, és az a munkás, akinek sok gyereke van, az megbecsüli magát. Gyerekenként - pluszként-napi egy liter tejet kaptak, karácsonykor cipő, ruha stb. juttatások voltak. Ha az egyik ember a másikra valami rosszat mondott - saját hasznára - szembesítette őket és azt, aki megakarta rövidíteni a másikat elbocsátotta. Az emberek szerettek nagyapámnál dolgozni, kiállt értük... Nagyanyám is mint férje nagyon népszerű volt és ennek megfelelően tisztelték. Például 1919-ben Réti Mihályt, falubelit, fel akarták akasztani a román tisztek mert kommunista volt, s ekkor nagyanyámhoz siettek az emberek segítségért. Ő befogatott és felkereste a román parancsnokot, aki egy nagyanyám által adott aranylánc fejében Rétit elengedte. Másik eset: egyik este hírt kapott nagyanyám, hogy meg akarják botozni egyik emberét. Valami vétséget követett el? Nagyanyám ismerte, rendes ember volt. Apámat küldte el, hogy menjen a faluba és tolmácsolja tiltakozását ez ellen, és az embert engedjék szabadon. Ezt a falubeli elöljárók -feltehetően csendőrök - nem vették figyelembe. Nagyanyám ezt hallván befogatott és kezességet vállalva emberéért, kiszabadította. Ezeket a történeteket idősebb falusi emberek elbeszéléseiből tudom. Mikor haza látogatok a falumba - a családi kriptát is megnézendő, ez fákkal körülvéve egy holdon terül el nagyon szép környezetben - akkor mesélik az emberek ezeket a családi történeteket."

330 Návay Kálmán^ 1903. március 22-én hunyt el Budapesten. Földeákon temették el, de később hamvait birtokán, a Tiszaszentimre - Erzsébet pusztán épített családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

331 Báró Babarczy Gabriellával kötött házasságából négy fiúgyerek született: Kálmán^, Lászlód, Jánosai és Imrei32. () Székely Attiláné, Návay Mária levele a szerzőhöz. 1986. augusztus 12. (továbbiakban Návay M.) 'CSML.CSL.IV.B.408. Csanád vármegye alispánjának iratai. 3163/1903.sz., Gyászjelentések.