Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návayak a forradalom és szabadságharcban
miatt, megjött Aradra az áldott lelkű Návay Miska 9S bácsi és felesége. Összepakolták a két gyámoltalan asszonyt /Damjanichnét és Láhnernét/ és elvitték magukhoz Földeákra. Itt kezd aztán feleszmélni szegény fiatal özvegy. Miska^s bácsi mindent elkövet, hogy figyelmét máshová terelje. Kiviszi magával a gazdaságba, elviszi a nádasok közé, amelyek akkor még igen nagyok voltak a Tisza-Maros szögén, s megmutatja neki a szárnyasok csodás világát. Este sakkoznak, s Miskacs bácsi, ha veszít, mérgében földre szórja a figurákat. Persze neki kell azt ismét össze is szednie. Fél évig maradtak Návayéfas kedves hajlékában, ekkor aztán találtak Makón egy kiadó házat, s oda költözik a két szomorú aszszony" Itt meg kell szakítani az idézetet azzal, hogy nem kiadó házat találtak, hanem Návay Mihály 95 makói házába költöztek. Folytatva az idézetet: „Makó város megható módon mutatta meg kegyeletét néném iránt. Nem fogadott el tőle adót azt mondva: „Adózott már ez a szegény asszony eleget a hazájának úgy is." Első évben igen sok kellemetlenségnek voltak kitéve. Minduntalan házkutatást tartottak, keresték a koronát, s kompromittáló írásokat sejtettek náluk" 320 Az emlékirat készítője valóban nem túlzott, amikor a hatóságok zaklatásairól írt. Ennek igazolására álljon itt egy részlet Nábráczky Antal megyefőnöknek a kerületi főispánhoz címzett, 1851. október 22-én keltezett jelentéséből: „Láhnerné és Damjanichné Makón laknak, az első napokban érkeztek ide, Návay Mihály^ házában laknak, de mint értesültem a megyeháza szomszédságában levő Blaskovits-féle házba fognak költözni. Návay Mihályt 95 , ki egyébiránt sedátus (nyugodt) embernek látszatik lenni, magamhoz hívattam, s felhívtam, hogy mondaná meg magányos körben a nevezett asszonyoknak, hogy csendesen viseljék magokat, legkisebb olyantól, mi demonstratio színét viselhetné, óvakodjanak, mert maguknak tulajdonítsák a különben bizonyosan bekövetkező kellemetlenséget. ígérte, hogy komolyan meg fogja mondani, minden esetre szemmel tartom őket" Damjanich Jánosné 1855-ben költözött el Makóról, Láhnerné már korábban. 321 Návay Mihály 95 számára egyre terhesebb lett a gazdálkodás. Birtokait haszonbérbe adta, majd Pestre költözött. Haláláról a már idézett emlékiratíró a követke0 Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819-1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István. In.: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXI. Szeged. 1994. 1 CSML.CSL. Nábráczky Antal megyefőnök jelentése a kerületi főispánhoz. 174/1851. Ein.
