Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesnyői Szirmay család története (Régi magyar családok 4. Debrecen, 2005)
Előszó
hogy nagyapjának két fivérét az aradi tizenhárom vértanúi között végezték ki 1849-ben. h Amikor 1966 karácsonyára nagyapám, Szirmay Géza 236 Passuth László „Sasnak körmei között" című regényét adta ajándékba, első oldalára a következő sorokat írta: Gábor unokámnak Nagy múltú nemzetségnek vagy a leszármazottja és ez kötelezi Elődeid nyomdokaidban járva ne hozz szégyent sohasem családod nevére! Ópapi 1966 karácsonyán A regényben - mely a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik - szerepel Szirmay István 64 , aki békíteni akarta Thököly fejedelmet a királlyal. Nagyapámtól hallottam az első történeteket a családunk múltjából. Fiatalkori olvasmányaim során egyre több olyan regény került a kezembe, melyben valamelyik Szirmay ősöm szerepelt, többségében pozitív beállításban. (Ilyenkor mindig büszkeség töltött el.) Gimnazista koromban már egy összeállítást készítettem a Szirmayaknak a magyar történelemben előfordult szerepléseiről. Antikváriumokban, könyvesboltokban a vásárlást befolyásoló döntő szempont volt: a könyv végén szereplő névmutatóban szerepel-e a Szirmay név. Így gyűjtöttem össze a könyvtáram „Szirmay vonatkozású ' szép számú könyvét, melyekből újabb és újabb epizódot, tényt ismerhettem meg a család történetéből. Nagyapám 1977. évi halála után megkaptam a család történetével kapcsolatos iratokat, feljegyzéseket. Az iratok többsége az 1900-as évekből származott, a feljegyzések nagyapám bátyjának, Szirmay Józsefnek 234 (Lásd a IX. számú genealógiai tábla.) levéltári kutatásait tartalmazták. Ekkor kezdtem írásban rendszerezni meglévő ismereteimet a családról. Többszöri „nekibuzdulás" után készült el egy százoldalas összeállításom karácsonyi ajándékként szüleimnek, testvéreimnek. Egy-egy hiányzó születési, halálozási évszám miatt nem kutattam plébániák anyakönyvi kivonataiban, esetleg meglévő esküvői időpontokat sem említettem meg. Célom az volt, hogy a meglévő adatokat, tényeket rendszerezzem, és Szirmay Zoltán /ugocsai-ág/ gyászjelentése Pensylvánia, 1963.
