Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesnyői Szirmay család története (Régi magyar családok 4. Debrecen, 2005)
Utószó
Utószó Talán a gyakorlott publikáló, író emberrel is előfordul, hogy elolvasva az elkészült írást, tanulmányt, elégedetlen. Rájön, mi az, ami kimaradt a fejezetekből, mi az, amit más fogalmazással, más illusztrációval, más szerkesztéssel kellett volna elkészíteni. Talán nem sikerült maradéktalanul okulnom az első, 1994-es összeállítás általam is felismert hibáiból. Remélem, azért a célom egy részét elértem, hogy az olvasók, a családunk meglévő és leendő tagjain kívül is érzékelhetik, milyen nagy múltú nemzetség a Szirmay család, milyen fontos érték volt a család tagjainál a vallás, a kultúra, a hazaszeretet, a családi összefogás, a hagyományok szeretete és ápolása, melyet nem befolyásolt, hogy éppen az élet napfényes vagy árnyékos oldalára ítélte a sors, tartósan vagy átmenetileg. A család eredetét tárgyaló fejezet a közel kétszáz éves vitát, az ugocsai és a borsodi-zempléni Szirmayak vitatott rokonságát próbálja eldönteni. A szándékos vagy ismerethiányból eredő, a rokonságot tévesen hangsúlyozó írások szép számmal találhatóak. Szép példája a már korábban említett ugocsai ágbeli Zoltán 489 gyászjelentése, aki szüleivel, feleségével egyértelműen azonosítható az ugocsai Szirmay leszármazási táblán, de előnévként a borsodi-zempléni Szirmayak „szirmabesenyői" előnevét használja, és hivatkozik mint rokonra az aradi vértanú Dessewffy családra (feltehetően az örökbefogadott Tamás 2S4 miatt), tetézve azzal, hogy mindjárt két vértanú rokont vonultat fel. A genealógiai fejezetből látható, milyen sok Szirmay „leszármazási táblázat" született 1700-tól az 1900-as évekig, melyből a családtagoknak lehetőségük volt azonosítani saját családjuk tagjait vagy rokonságukat. Ennek ellenére úgy tapasztaltam, hogy nagy ismerethiány volt a család egyes tagjainál. Az Országos Levéltár Szirmay család levéltárában lévő Szirmay által Szirmay rokonnak írt levelekben nem egyszer találtam olyan kérést, érdeklődést: írja meg a nagypapa nevét, és rajzolja le, hogy miért unokatestvér például Tamás. Nem is olyan régi példa, hogy László m Ivánhoz 206 1964-ben írt levelében nagyapámról, Gézáról 2% azt írta: Géza bácsi nem Szirmay hanem SzirmayErnuszt, adoptált és gyermekeik sem Szirmayak, csak elágazott Szirmay aknák tekintem. 638 6j8 Szirmay László levele Szirmay Ivánhoz Tállya 1964. január 7. (másolat a szerző birtokában)
