Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesnyői Szirmay család története (Régi magyar családok 4. Debrecen, 2005)

A család eredete

sohasem létezett oklevelekkel támogatott, s magát históriai igazságnak hazudó koholmány, mellyel egy - családja fényes múltjára rendkívül hiú, előkelő összekötetések után sóvárgó, bár ugyanazon név viselői által parvenunek tekintett- tudós eszes ember ámította a jóhiszemű közönséget. Szirmay Antal udvari tanácsosról van szó/

1 Szirmay Antal

446 (Lásd a XVI. számú genealógiai tábla.) (Eperjes, 1747. - Szinyér, 1812.) középbirtokos zempléni nemes, helytörténetíró, Zemplén vármegye jegyzője, majd 1777-től főjegyzője, 1786-ban a budai királyi tábla ülnöke, az 1790-91. évi országgyűlésen Zemplén vármegye követe volt. Később az udvar mellé állt. 1798-ban megyei ellenfelei bevádolták (egyébként teljesen alaptalanul), hogy jakobinus eszmékkel rokonszenvez, mire állását vesztette. Vékei birtokára visszavonulva történelmi és genealógiai tanulmányokat folytatott. A kormányzat felfogásában megírta a magyar jakobinus mozgalom történetét. 1809-ben királyi kegyelemben, sőt donációban részesült.

0 Három művében foglalkozott a Szirmay család eredetével: „Notitia historica politica, ... comitatus Zempleniensis" (Kassa, 1798.), „Notitia politica historica topographica comitatus Ugochiensis" (Pestini, 1805.) és „Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismérete"(I-II. Buda, 1809-1810). 3 Komáromy Antal: A borsodi és ugocsai Szirmayak Turul, 1893. Első közlemény 13.p. ,_ Magyar életrajzi lexikon, 1969. II. kötet 787.p. 1. kép Szirmay Antal (rézkarc) Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok Ltsz.: 4048