Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése

köly Imre udvarában, majd a Thököly-féle felkelés bukása után közhivatalt vállalt, 1690—96 között Ung vármegye jegyzője, 1699-1703 között pedig alispánja volt. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Ungvár várába húzódott a kurucok elől, majd 1704. március 2-án kapitulált és átállt Rákóczihoz. 1705-ben aláírta a konföderáció szövetséglevelét, majd ebben az évben vallásügyi biztos lett Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs vármegyékben. 1706-ban az eperjesi konventiculum követe Rákóczihoz, 1706-09 között újra Ung megye alispánja. A megye követeként részt vett az 1708-as sárospataki országgyűlésen. 1712-ben bekövetkezett haláláig ismét az alispáni széket birtokolta Ung vármegyében. Beölsei Buday István generális (1654-1710): Buday Dániel és Halábor Roxalone fia. Első felesége csicseri Orosz Borbála, Orosz János és Jósa Zsófia^ leánya. Második felesége kellemesi Melczer Erzsébet. 1688-ig szentjobbi vicekapitány, majd 1688—1703 között Bihar vármegye első alispánja. 1703 júliusában a sámsoni táborban csatlakozott Rákóczihoz, július 29 - október között udvari kapitány, majd a hajdúvárosok főkapitánya lett 1706. május 16-ig. 1703 végén már ezereskapitányi rangot viselt, 1704 februárjától generális fő strázsamester, a Szatmár alatt lévő hadak directora. Orosz Ádámhoz hasonlóan ő is aláírta a konföderáció szövetséglevelét. 1706-ban a Duna-Tisza közén találjuk, ahol vicegenerális rangban látta el feladatát. Ez év végén pedig particularis commandérozó generális Nyitra és Trencsén vármegyékben. Részt vett az 1707. évi ónodi országgyűlésen a hadi rendek követeként. 1710. május 18-án halt meg Nagymihályban pestisben. Szolnoki Jármy Ferenc: egy régi Szabolcs, Heves-Külső-Szolnok megyei család sarja, Jármy András és Bogdányi Erzsébet fia. Felesége csicseri Orosz Zsófia, Orosz János és Jósa Zsófia^ leánya, Csiba István özvegye, később Bagossy Lászlóné. 1703-ban már Rákóczi hívei között találjuk. Ez év szeptemberében Szabolcs vármegyei fiskális inspektor, októbertől 1704 közepéig kisvárdai kapitány. Ezután egészen 1705. április 18-ig munkácsi alkapitány, a Szabolcs vármegyei portális gyalogok főkapitánya, 1705-07 között Szabolcs megyei dézsmás és dicator. 1710-ben valószínűleg kora miatt már mellőzték katonai szolgálatait, utolsó említése 1710. szeptember 11.