Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
1804 végére újabb rokon családok kapcsolódtak be az ülésekbe, először találkozunk a Jósa Klára 6 , örököseiként megjelenő Vay és vajai Ibrányi család leszármazóival, Vay Ádámmal és Ibrányi Mihállyal. (Lásd a XII. genealógiai tábla.) Ezen az ülésen olvasták fel Fáy Ágoston levelét, amelyben javaslatot tett a keresztúri birtokok és a többi Nyáry-örökség felosztásáról. Egyetértettek abban, hogy Fáy ötlete jó, és javaslatot tettek az eddig osztatlan birtokok végleges, egymás közötti felosztására. Bodrogkeresztúr ügyében elhatározták, hogy az év december 18. napján találkoznak a városban, és felbecsültetik az ottani értékeket. Feddő hangnemben írtak arról, hogy Erőss Gábor még mindig nem rendezte a Debrecenhez tartozó javak ügyét. A többi kérdésben sem tudtak megegyezni, így közösen úgy döntöttek, azok tárgyalását elhalasztják. Először állapodtak meg abban, hogy a perköltségeket közösen állják, és áganként 100-100 RFt-ot fizetnek be egy közös kasszába. 1805. május 19-én szokatlanul sok leszármazó jött össze a piricsei kúriában. Az elnöklő Erőss Gáboron kívül jelen volt Vay Ádám, Ibrányi Mihály, tasnádszántódi Becsky László, winklerkői Winkler László, erdőteleki Szentmarjay István és László, lászlófalvi Eördögh Dániel, Erőss György és István, Irinyi Tamás, cserneki Dessewffy János és pazonyi Elek László. Továbbra is napirenden volt a keresztúri javak - kiegészülve a tarcali birtokokkal - ügye, mivel az osztást még nem végezték el. Tudattak arról is, hogy a báró Sághyak levelet írtak a közös birtokok ügyében. Arról is tudattak, hogy a 18. században még Jósa István^ által elkezdett pert már az Eperjesi Táblán tárgyalják. Úgy látszik, hogy az örökösöknek nem volt elég pénzük a különböző városokba való utazgatásokhoz és a hivatalos papírok kikéréséhez, ezért megbízták Erőss Gábort, hogy „akár hol is" 600 RFt kölcsönt vegyen fel. Az 1805. június 9-én tartott családülésen úgy tűnt, mintha valami egyezség születne a báró Sághyak és a többi család között. A Sághyak levélben küldött javaslata az volt, hogy az eddig zálogban lévő Heves, Nógrád, Kishont vármegyei, valamint a Tiszafüreden, Kóton lévő Bozóky és Pankotai (Jósa), és a per alatt lévő gyöngyösi és györki porciókat ők kapják. Ennek fejében felajánlották a Szabolcs és Szatmár megyéken fekvő kisvárdai, bezdédi, dögei, veresmarti, dombrádi, ajaki, devecseri, berencsi, fehértói, ecsedi, rohodi osztályba jutott egész részeket, a Pilisen és a Mihálydiban
