Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Dunántúlon maradt Jósák

Az első kötet igen értékes és jól összeszedett adatokat tartalmaz azokról a családokról és birtokaikról, amelyekkel rokonságban álltak a Jósa-utódok, de egyben képet kaphatunk az ügyintézés menetéről is. Először Szunyogh Borbála után maradt Kőrös pusztai és tiszafüredi javakról esett szó, amiből a füredi rész ingyen a Sághyak kezén volt. Fontos helyet kaptak a jegyzőkönyvekben a Pethő család után maradt javak is. Ebben az ügyben korábban még nem tettek lépést, így megbízták Erőss Gábort azzal, hogy keresse fel Szatmár vármegyét, és tudakozódjon az ottani darai, zsadányi, domahidai birtokokról 17. kép Az egyik családülési jegyzőkönyv és földekről. Megjegyezték tOfedölapja vábbá, hogy régebben ez ügyben nagyapjuk, Jósa István

4S a debreceni táblán már pert kezdett, és „most" a per folytatását határozták el. A Bihar vármegyében és Debrecen városában lévő Szepessy-, Szakolyi- és Nyáry-örökséghez tartozó birtokokat Macs, Hegyes, Mohostelek és Szent György (Szepessy), valamint az akkor Debrecen városánál lévő pusztákat (Szakolyi, Nyáry örökség) szintén megkísérelték visszaszerezni. Megbízták Erőss Gábort és Winkler Jánost, hogy személyesen intézkedjenek, és adják árendába Debrecenben a Szepessy-örökséget „minél nagyobb pénzért". Amint a bejegyzések mutatják, gondosan összegyűjtötték azokat a régi iratokat, amelyek bizonyíthatták jussukat. (Ma a Becsky család levéltárában találhatók a Jósakra vonatkozó osztálylevelek.) A Bozóky családdal kapcsolatos irataik mind hiányoztak, így megint Erőss Gáborra hárult az a feladat, hogy Pestre menjen és összegyűjtse ezeket. Az Irinyi Erzsébet után maradt dombrádi, porteleki, mezőpetri (ma Petresti, Romá-