Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Dunántúlon maradt Jósák

ma élők szinte csak a templom másik oltáráról, a Krucsay-oltárról tudnak, mint a 18. századi magyar kézműipar egyik remekmüvéről. Az anyakönyvekben lévő dokumentumok szerint a Jósak Szabolcs vármegye három településén játszottak vezető szerepet: Litkén, Piricsén és Nyírbátorban. Mind a nyírbátori, mind a litkei római katolikus egyházközségben fontos szerepet töltöttek be. Ezt támasztja alá az is, hogy a Jósa család több leszármazóját a minorita templom kriptájában temették el. (Például az 1781. október 11-én a Piricsén elhunyt Jósa Miklóst

64

, vagy az 1786. április 8-én Erőss István özvegyét, Jósa Barbarát .) Piricsén, ahol a település legnagyobb földesurai voltak, az 1781-ben elhunyt Jósa István özvegye csicseri Orosz Julianna 1789. február 19-én, egy nagyobb adományt tett a litkei és a kisvárdai egyház javára. A litkei egyháznak 3 telket adományozott, ebből kettőt a településen, egyet pedig a Borsod megyei Gesztelyen, a kisvárdai egyházra pedig 1000 Ft-ot hagyott.

134 A 18. században a Jósaknak már csak István

48 ága élt Szabolcs vármegyében. Fiai halála után, 1781-ben azonban ez az ág is kihalt. Örökségükön többek között a Sághy, Erőss, Irinyi családok osztoztak. Sajnálatos módon a németszögyéni és bánházi Jósa famíliának éppen a tehetősebb ága halt ki velük, akik jobban kötődtek Szabolcs vármegyéhez. Mihály

47 virágzó ága viszont más utat választott: a felnőttkort megért fiutódok lényegében értelmiségi pályára léptek, és főleg uradalmi tisztviselőként dolgoztak szerte az országban. Istvánnak

48 nyárádi Bozóky Klárától született nyolc gyermeke közül csupán három volt fiú: István

6ü (* 1723 11781), Miklós

64 (|1781 ), és 1,4 MOL Filmtár, Fényeslitkei Római Katolikus Egyház Anyakönyvei, 1789. február 19. 135 Címeinek felsorolását lásd MOL P 519. 18 csomó, 1794. május 8-án kelt levélben. 14. kép A nyírbátori minorita templom (fotó: Boros György)