Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
jobbágya, 3 szabad menetelü jobbágya, valamint l-l örökös és szabad menetelü zsellére volt. Nekik összesen 56 hold föld és 23 4/8 embervágó rét jutott. 160 Jósa István 60 érkeserüi jobbágyai vallomásából kiderült, hogy a régi szokás szerint a jobbágyok évi 12 napot szolgáltak, de földesuruk ezt 1760 körül megváltoztatta. így a felméréskor az egész telekkel rendelkezők 58 napot robotoltak gyalogszerrel egy évben. Volt itt majorsága is Jósának, ahol az úrbéres ökrökkel rendelkező jobbágyok 12 nappal voltak terhelve. A Jósa Miklós részén élők az új szokás szerint 33 napot robotoltak gyalogosan, de földesuruk kikötötte, hogy ebből 2 napot ökreikkel kellett teljesíteni. A megemelkedett szolgálatok miatt azonban mindketten elengedték a kilenced beszolgáltatásának kötelezettségét. 1(11 Szabolcs megyében néhány helyen 30 napos volt az évi robotmennyiség (Ágtelek, Ajak, Eperjeske, Eszeny), általában azonban kéthetente követelték jobbágyaiktól a robotot, kivéve a nyári munkák idején, mivel akkor a jobbágyoknak kötelességük volt végig a földesuraiknak dolgozniuk. Kivételt képezett Jósa Miklós 64 kisvárdai birtoka, ahol 40 napot kellett robotolni, illetve Berkesz települése, ahol a jobbágyokat még fonal fonásával is terhelte. 162 Egyetlen olyan adatunk van csupán, amely teljes egészében tartalmazza a földesúr és a jobbágyok között létrejött szerződés teljes szövegét. Az 1768. május 5-én, Nyírbogáton aláírt szerződés a németszogyeni Jósak pilisi birtokait érintette. A 11 pontot tartalmazó iratból kiderült, hogy egyrészt pontosan meghatározták a jobbágyok éves robotterhét, ami egész telkenként 24 napot tett ki, 6 napi kötelező igásrobottal. Másrészt viszont az elköltözések megállítására kötelezték magukat a Jósak, hogy a jobbágyok telkéből nem vesznek el további részeket. Tiltották a kuriális erdőkben való favágást 24 Ft büntetés terhe alatt, a jobbágyok csak a kijelölt részekből szerezhették be tüzelőjüket. A kor szokásának megfelelően nem kérték a dézsmát a megtermelt javakból, ennek fejében viszont minden gazdától évente egyegy új zsákot, karácsony tyúkját és fáját, valamint három-három füzér tavaszi és őszi gombát követeltek meg. Igen erősen tiltották a vadászatot, sőt IW) Bársony-István - Papp Klára - Takács Péter: Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében. I. Az Érmelléki és a Sárréti járás. Debrecen 2001. - a továbbiakban: Bihar - 312. p. 161 Bihar, 74., 76. pp. Takács Péter: A dadái járás parasztjainak vallomásai 1772. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. Nyíregyháza 1987. 28. p. Illetve Takács Péter: A kisvárdai járás parasztjainak vallomásai 1772-ből. A Rétközi Múzeum füzetei 8. Kisvárda 1988. 77. p.
