Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban fellelhető összeírások alapján megállapítható, hogy a birtokok visszaszerzésére, azok jogi viszonyainak tisztázására a század elején a család nagy energiát fordított. A Jósak mindent elkövettek birtokaik visszaszerzésére, akármilyen nagyságú is volt az. Egyébként csupán egyetlen iratban fordult elő István 48 és Mihály nevének közös említése, az is 1713-ban, amikor egy pátrohai fél telket próbáltak visszaszerezni. 153 Ezután már csak Jósa István 48 és utódai tűntek fel a megyei forrásokban. 1723-ban István 48 a Szennyes pusztán lévő jussát kérte vissza. 154 Birtokügyeikről főleg az 1740-es évektől maradtak fenn iratok. Ezekben többször előfordult új fehértói kúriájuk említése, az ott lévő kocsmáltatási joggal és mészárszékkel együtt. Egy időben Jósa Miklós 4 maga is ott lakott, később - engedelméből - felújított udvarházában rokonai éltek. 155 Az újfehértói határban több birtokuk volt, főleg a török időkben elpusztult egykori középkori falvak helyén kialakult szántóföldeken, így Szegegyházán, Miskén, Bolton, és a kamarai pusztán, Bökönyben is. 156 Ami a földesúri jogaik és hatalmuk gyakorlását illeti, összességében lojálisak voltak a birtokaikon élőkkel. Például a 18. század közepén Jósa Tstván 4g a hozzá kéréssel forduló, a takarmányhiányban szenvedő szováti (ma Hajdúszovát - Hajdú-Bihar megye) lakosoknak megengedte, hogy állataikat a bánházi prédiumon legeltessék. Az is igaz, hogy 1745 körül több kisvárdai nemessel együtt Istvánt^ is bepanaszolták, hogy erőszakkal elvették a mezőváros mestereinek a termékét, és kétségbe vonták azok privilégiumát. Jósa István 48 1745. december 30-án Litkéről írt levelében Jékey István szolgabírónak viszont azt írta, hogy ő ártatlan az ügyben, és azt is jól tudja, hogy Rudolftól kapták a kisvárdaiak a céhlevelüket. Majd így folytatta: „eddig békességgel bírattatott (t.i. a céhprivilégium - a szerzők) vagy is usualtatott Privilégiumot magamtúl együgyű Nemes Ember lévén távúi legyen, hogy cassállyam... " Azt elismerte, hogy - szerinte - idegen mesteremberektől vett el árut, és egyidejűleg arról tudakozódott, hogy pontosan mennyit is vettek el az emberei, hogy azokat visszaadassa. 157 153 SzSzBmLt IV.A. 1. Fasc. 14. No. 11., 1713. 154 SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 24. No. 116., 1723. 155 SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 46. No. 36., 352., 1745. 156 SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 46. No. 352, 1745., Fasc. 50. No. 40., 1749. '"SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 47. No. 47., 1746.
